J.-n periodikusan úrrá lesz a szépérzék és olyankor nagyon kritikusan jár körbe a lakásban, bizonyos dolgokat kiszúr, mert nem elég szépek, “nem néznek ki jól, anya!” Ez vicces párbeszédeket és helyzeteket szül, de mindenképp biztató fejlemény. Mármint az, hogy foglalkoztatja a környezete, értékeli, ha valami tiszta és rendezett – az íróasztalát elnézve ez nem egyértelmű. Ma délután nagyon kreatívak voltak, kartonból vagdostak maguknak mindenfélét (J. tengeralattjárót, a húga egy kis akváriumot kék háttérrel és felülről lecsüngő tengeri csikóval meg cápával*), aztán J. papírt és pennát ragadt és szabályos leltárt készített. Mutatom:
Tekintsünk most el a helyesírási hibáktól (ezeket majd remélem idővel orvosolja a magyar suli), szerintem nagyon cukin megrajzolta a kávédarálót, a szobabiciklit, az éjjeliszekrényt. Kedvencünk a “tehén” – ez egy szőnyeg amúgy. És milyen kegyes, hogy a fürdőben meg a folyósóban nem talált kivetnivalót! Egyébként annyira komolyan veszi a dolgot a maci, hogy szinte elsírta magát dühében, amikor nem voltam hajlandó az egy szem lisszaboni csempét elpakolni a konyhapultról és meg kellett ígérjem, hogy ha kedden L.** átjön játszani, akkor azt eldugjuk majd.
*aztán meg szárnyakat nekem – ezek téglalap alakú kartondarabok voltak, papírból farigcsált rájuk “kötőt” és papírragasztóval próbálta rárögzíteni, meg kell zabálni!
**az osztály legszebb kislánya, nagyon cukik J.-vel.
haladjunk 