Miért nem írok ide?

Mert itthon vagyok. Mert egyszerre tizenkilenc dolgot kell csinálni. Ma például legalább 40 emberrel értekeztem, mindenkivel egyenként megbeszéltem, hogy hol alszik, mikor és mivel érkezik, ki kit tudna elfuvarozni, babaülés van-e, ki indul vissza korábban, ki hoz bébiszittert és ki hozza az apósát erre a célra, ki kénytelen elhozni a kutyáját is, mert nincs kire hagyja (ennek mondjuk örülök, kedvenc kutyám lesz a nyoszolyólány – igaz hogy kan, de ezen nem akadunk fenn). Kóstolgattunk 5 féle perecet. Holnap jön a dekoros lány.

Nem bírom rávenni magam, hogy a magassarkúban tipegjek itthon, pedig mostmár tényleg el kellene kezdeni. Ehelyett, amikor épp nyugi van, kiülök a teraszra, mindenféle gyümölcsökkel tömöm magam, simogatom az állatokat. Főállásban pedig nyafogok, mert itt fáj, ott szúr, húzódik stb. de ez majd egy másik mese lesz.

A vikkend

Tegnapra szerveztem egy össznépi grillezést. Megnéztük jóelőre, hogy jó lesz délután az időjárás. Reggel az egyik haver riogatott, hogy vihar lesz. Délelőtt valóban borús volt. Mindenki megijedt és lemondta. Délben esett kb. 8 csepp eső. Utána gyönyörű napsütés volt és kánikula, estig. Arrrrrgh.

Úgyhogy a grillprogram helyett elmentünk egy speciális boltba ahol nagyon kisméretű női cipőket és hatalmas méretű férficipőket árultak. Egészen lenyűgöző összképet festettek a nálam másfél fejjel kisebb nők és az A.-méretű óriások. Na de lényeg a lényeg: kinéztünk A.-nak egy esküvői cipőt, drága de szép, és ha onlájn nem botlik valami egészen csodálatosba akkor ez is jó lesz.

Aztán este eltekertünk a Hirschgartenbe és kicsit bámultunk ki a fejünkből, jól esnek ezek az esti biciklizések mostanában, addigra már elcsitul a kánikula és lehet suhanni a virágillatú éccakában. Igaz, hogy a térdem valahogy érzékenyebb és fájósabb egy ideje (például megint kívánom a jegelést, kb. egy év után, hm). Ma pedig a házból figyeltük hogy milyen érdekes és változékony az idő, begépeltem egy interjút és néha meglepetésszerűen elaludtam.

Most meg az lesz, hogy megpróbálok mindent elintézni mielőtt csütörtökön hazarepülök. Például be kéne gyakoroljam a magassarkúban való itthon tipegést, édesjómáriámsegíccsmeg. Szerda pedig egy egészen érdekes nap lesz, bizony mondom néktek.

Pompásan vonatoztunk

Tehát elmentünk a kis Bayern Ticket-körútra: csütörtök reggel megindultunk Salzburgba, odaértünk a dögmelegben (még jó, hogy kis hátizskokat pakoltunk csak, mert az Airbnb-s srác írta, hogy bocs, de ő csak délben kel fel, úgyhogy hurcolhattuk a cuccot délutánig), mindenhova felmásztunk, mindent megnéztünk, ámuldoztunk és keccegtettünk, estefele a vár odalában bevágtunk egy hatalmas vacsorát, sör, verőfény, vigyorgás, volt minden. A naplementét pedig a várból (bocs, erődítmény) néztük, majd egyikünk nyafogott, mert nyomta a cipő (ilyen, ha az ember nem gondolkozik előre és a jóféle városi szandik preferálja a tornacipővel szemben), a másikunk meg nagyon ivott volna a helyi sörből, de 3 perccel zárás után értünk oda. Aztán a szerény – inkább couchsurfinges, ámde olcsó! – szállásról reggel indultunk a vonathoz, a kánikulában döcögtünk 3 órát, és délutánra máris Burghausenben voltunk. Ott egyikünk tovább vannyogott, hogy nyomja a szandál, hogy melege van, hogy menjünk a tóhoz, hogy fáj a hasa stb. stb. úgyhogy rövid városnézés után a tóparton landoltam, ami fantasztikus volt (sötétzöld tavacska a város közepén, a leghosszabb, egybefüggően fennmaradt európai vár tövében). A. azalatt kivette a hátizsákom az információs irodából, ami 5-kor be is zárt, majd kedélyesen elbeszélgetett egy hangtechnikai szakemberrel szeretett erősítőiről és hangfalairól, tehát mindenki meg volt elégedve a sorsával. Aztán A. is fürdött és 6 körül felmentünk a várba, ahol egyre szebbek lettek a fények és mi egyre jobban vigyorogtunk. 8 körül elindultunk a vonathoz, aztán rájöttünk, hogy olyan korán van még, hogy belefér egy búcsúsör a HB-ban az állomás fele. Hát így történt, hogy rohantunk aztán a vonathoz és 9-kor már zötyögtünk is visszafele, 11 után pedig már itthon veregettük a saját vállunkat, amiért 1) ennyi szépet láttunk ilyen kevés idő alatt és 2) kenegettük magunkat az 50 faktoros babanapkrémmel és nem égtünk le a tűző napon.

Egy tudományos-fantasztikus kérdés

Nem bírom felfogni, hogy az ikeás nem tollús párna, amit a cetli szerint 60 fokon bátran lehet mosni, miért nem szárad meg a tűző napon, kánikulában, immár jó 3-5 napja. A csimbókosodás benne van a pakliban, de ez, hogy miért nem szárad, teljes rejtély számomra. Hát így legyen élháziasszony az ember.

(Az élháziassszonyság jelen esetben azt jelenti, hogy készülök a tesóm látogatására. Már csak a konyhát-fürdőt kell kivixolni és megszabadulni 6355 kartondoboztól, amik a lakás különböző pontjain figyelnek, de ezt A. intézi. Azon kívül pedig a soron következő hosszú hétvégére kellene utazást tervezni, meg az esküvő utánra instant nyaralást, csak valahogy nem sikerül letisztázni a részleteket, mert sok a program és rohangálunk szanaszét. Tegnapelőtt pl. megvolt életem első rendes bébiszitting-élménye a félévessel, avec dupla etetés, pelenkázás, ringatás-fektetés, tegnap pedig egy jó 4 órás előadáson voltunk, ami nem is előadás volt, hanem 2 és fél óra beszélgetés volt vadidegenekkel a természet lágy ölén. De ezeket talán külön is kéne részletezni, bár nem úgy nézem, hogy sok időm lenne mostanában írogatni.)