Vikkend

Elmesélem a hétvégénket, azon túl, hogy örvendeztünk a fűtésnek. Tegnap igazából nagyon meleg volt kint (már több napja készülök felhozni földet – milyen jó, hogy komposztálunk – és elültetni a tavalyi paradicsommagokat, de még mindig nem került sor rá). Átjött E. játszani, sütiztünk, megkínáltuk F. szomszédot is, aki átpasszolt nekünk pár Kallaxot a garázsba. Aztán elmentünk bicajt venni J.-nek Herrschingbe és ha már ott voltunk, kicsit sétáltunk az Ammersee partján is. Attól eltekintve, hogy a gyerekek végig nyígtak és lehetetlenül viselkedtek, elég jól telt. Tegnap este “Fleishman is in trouble”-t néztem (nagyon belejöttem a sorozatnézésbe, a “The Bear” után megnéztem a “Fargo” 5. évadát a múlt héten), reggel aztán felkerekedtünk és elmentünk A.-hoz meg Z.-hez Augsburgba. Szép ködös tájon át mentünk fél órát és nagyon kedves brunch-csal vártak, a lakásuk kicsit emlékeztet a mi első lakásunkra, kicsit meg a nagybátyámék összes lakására (főleg a letisztult formák és a szép tárgyak), hogy a lányt idézzem: “Tipikus erdélyi értelmiségi lakás, ugye?” Sajnos a kölykök megint szörnyen kiviselték magukat szerintem – A. elnézőbb volt velük, monjduk nekem ettől is el tud szállni az agyam. (Note to self: máskor vigyünk nekik játékokat vagy könyveket, bármit.) Aztán kicsit körbevezettek a környékülön, két csapatba oszlottunk, ők elmentek pingvines mozit nézni, mi egy Disney alkotást… Aztán még kicsi séta, hazajövés, itt további idegeskedések, játszás, fektetés. Még nem vagyok teljesen egészséges, de máris sokkal jobb a helyzet. Csak a munkahéthez nincs semmi kedvem. Oh well.