Vonalkás

Mi másra volna idő… így is ébredezik a ded, de hagyom még kicsit karattyolni, oh, rácsos ágy, how I love thee… Szóval ezek vannak:

  • Megvolt (remélem letudtam ennyivel) az időszakos kiakadásom. Szerintem nem töltünk elég időt együtt A.-val érdemben (persze kurva sok időt töltünk együtt, de más üzemmódban), néha leesik a cukrom ilyen ügyben. Utólag vicces, közben nem volt az.
  • Minden csapból az folyik, hogy több segítséget kell kérni ilyenkor, sajni én nem nagyon látom, honnan jöhetne. Nagymamák jó messze (vessünk magunkra, blabla), L.-től nem merek többet kérni, a kósza bébiszittinget ajánlók általában lekopnak még mielőtt sor kerülne a dologra, pénzünk meg nincs fogadni egyet (illetve erre vonatkozó akarás nincs, de ez egy másik topik). Úgyhogy  marad az, hogy egymás hátán igyekszünk egy kis szabadidőhöz jutni, ez hosszú távon nem az igazi, sőt.
  • Nagyon nehéz ez a nyár, pedig szép, tartalmas, örülök mindennek, mégis nehéz, összegyűlt a kimerültség. Kicsit jobban alszunk, mióta lement a kéz-láb-száj krézinessz meg kijött 3 őrlőfog (talán a negyedik is, nem mutatja), de még mindig nem az igazi.
  • Csigalassan haladok a munkával, már több rend bőr lesirült a pofimról, de egyszerűen nem tudom, miről mondjak le ahhoz, hogy pár óra koncentrált munkához jussak, honnan lenne az az idő meg energia. Így is volt már 1-2 este amikor szó szerint eldőltem, hagytam a mosatlant hűvös halomban állni. Nem tudom, ki honnan merít energiát, amikor a végét járja, pedig őszintén érdekelne. (Fél nap vagy csak pár óra felelőtlen egyedüllevés, vagy 8 óra folytonos alvás azért szuper lenne.) Talán kevesebbet kéne nyafogni, nemde?*
  • Viszonylagos fegyelemmel megy a 90 napos, mondjuk ma pont felrúgtam a gyümölcsnapot, mert J. visongott egy órát, aztán meg szembejött az ebédmaradéka. De egyébként szerintem ügyes vagyok már egy hónapja, -4 kg eddig, még pár jó lenne, de nem mindenáron.
  • Felmerült, hogy nem kellene-e hazaugorjak J.-vel egy hétre mostanában. Úgy lenne jó, ha nem közvetlenül a nyaralás vagy a bölcsikezdés előtt utazgatnánk, tehát ha mennénk, most kéne. Viszont teljesen kétesélyes: vagy szuper kis felüdülés lesz, pihenek, tapétát váltunk, win-win-win lesz anyáméknak, nekem, meg a mackónak is (A.-nak kevésbé, különben is összenőttek a mackóval most, hogy szabadságon volt), vagy rohanás lesz és fáradás és bánni fogom, hogy nem maradtunk a fenekünkön. Ja és biztos, nem úsznánk meg párszáz euro alatt. Másrészt viszont így bő fél évig nem látnák egymást a szüleim meg J., mert karácsony előtt nem hiszem, hogy moccanunk, ők pedig vagy tudnak jönni, vagy nem.
  • A. egyhetes szabadsága alatt volt egy montafoni hétvége, egy egynapos strandolás, egy vendégség (amit kicsit bánok, mármint sok energiát elvitt, egyúttal eszembe juttatta, hogy milyen jó, hogy nem ragadtam benne a kolozsvári szakmázásban), egy szuper biciklizős sörkertezés, sok (?) alvás, tevésvevés, együttlevés. Csak épp a munkaadagomat kalkuláltam túl. Meg az elvárásaimat, as usual. De összességében nem bánom, hogy maradtunk itthon. Szerintem elég nagy kaland lesz a szeptemberi megindulás.
  • J. teljesen szabályos kisfiú 🙂 Darth Vaderes sérója van, mert még mindig nem nyírtam meg, egész nap jön-megy és intézkedik, gagyarászik, vigyorog. Odajön, megpuszil, megölel, a képünkbe mosolyog. Kétszer bilibe pisilt már (véletlenül persze, de akkor is), tegnap előszőr csúszdázott úgy, hogy én a csúszda aljában közepénél vártam – azt az izgatott vihogós örömöt! Kicsit válogatós lett és vannak még hisztirohamok, de alapvetően nagyon mosolygós, kiegyensúlyozott gyerek. Stabil másfél-két órákat szundizik mostanában, este 10-től reggel 9 körülig alszik 2-3 megszakítással. Még mindig nem álltunk át átállítani a bioritmusát. Viszont mostmár megyeget a fogmosás, sikálja ő is (nem túl nagy meggyőződéssel mondjuk), meg engedi is általában, hogy elvégezzem az utómunkát. Nem érzem magamban az ambicájt megint nekiállni a “fogmosás után nincs több tejecske”-projektnek. A szókincse kb. itt tart: nem, mamma, tata, kaka (vagy inkább gaga – minden, ami eldobandó), bábák (babák), aja (anya), ápá, tschüss!, brümmbrümm, újak: a’ma (alma), h’nta (hinta), különböző állathangok. Még mindig előfordul a rejtélyes kedvenc, a mámátű! Újabban sokszor mondogatja, hogy “hmmm…” jellegzetes hangsúllyal, mélázva, nagyon drága. Egyre gyorsabb, egyre merészebb, egyre kíváncsibb. Viszonylag kevés pofáraeséssel megúszta eddig. Szemüveg-ügyben végül arra jutottunk, hogy kikérünk még egy rendes szakvéleményt, mert több egymástól független irányból is azt kaptuk, hogy plusz két dioptriára másfél évesen még korai a szemüveg. Ettől persze még lehet, hogy visszamegyünk a szimpatikus szemésznénihez, de egyelőre várunk, illetve informálódok.
    *királyi nyafogás, mondta a napokban A. – néha nem irigylem, hogy velem kell éljen.

Papírforma

Nyár, menni, eldönteni, várni, hogy el lehessen dönteni, elkezdeni beszélni róla, lefáradni, halasztgatni, nekiszökni, lefoglalni, kis spontenaitásnak ajtót nyitva hagyni, döntést halasztgatni, még tovább halasztgatni, beparázni, pánikolni, közeledik, mit kell venni, várni, előre rettegni az úttól, előre örülni, fogyókúrázni meg tornászni, előre lefáradni, halasztgatni, idegeskedni, tervezgetni.

Gyermek egészségügyi dolgairól listát készíteni, bepánikolni, lenyugodni, nem rákeresni, beszerezni tippeket, telefonálni, időpontot kérni, máshova is, rettegni, felkészülni, mély levegő, elmenni, váróteremben idegeskedni, parát gyermekre megpróbálni nem ráragasztain, bemenni, enyhén megalázva lenni (vagy nem), gyereket nyugtatni, megpróbálni odafigyelni, szédülni, megköszönni, receptet átvenni, időpontot felírni, átgondolni, átbeszélni, telefonálni, szédülni, szomorkodni, átgondolni, megnyugodni, megnyugtatni, következő időpontot megpróbálni észben tartani, eldönteni, hogy kell-e egy harmadik/sokadik vélemény, hezitálni, címeket beszerezni, öt perces etapokban utánaolvasni, megpróbálni felkerekedni a dolog végére járni, halasztgatni, még egyszer megpróbálni, pánikolni, halasztgatni.

Megpróbálni időben elkészülni, nem sikerül, megírni, hogy nem tudom megcsinálni időben, kicsit felszusszanni, halasztgatni, megint nekiülni, nyomaszt, magamra haragudni, terveket szőni, részfeladatokra lebontani, lopott félórákban nekiülni, agyat törni, bepánikolni, otthagyni a francba, nyomaszt tovább, beszélni róla, hallgatni róla, gondolkozni rajta, megint nekiállni, bosszankodni, amiért mégis mást csinálok helyette.

Várni, hogy ne egyedül legyek itthon, kitalálni, hogy mi mindent meg kell és lehet oldani azalatt, kapkodni, listákat írni, időjárást figyelni, áttervezni, megpróbálni átbeszélni, összeveszni, átírni a listát, átszervezni, megpróbálni nem konkrét elvárásokkal nekimenni a napnak, nem sikerül, összeveszni, elvonulni dohogni.

Da capo al fine.

Ügy az, amiből ügyet csinálunk

A. szerint nem kell eltúlozni a gyerekneveléssel kapcsolatos frusztrikat, a legtöbb dolog teljesen normális, de ha felfújom, akkor persze, hogy folyton ezen fogok rágódni. Van benne valami. Úgyhogy igyekszem nem azt mantrázni reggeltől estig, hogy BIZTOS ROSSZ ANYJA VAGYOK A MACKÓNAK! meg MOST NEVELJÜK EL! meg ilyesmi. Tény, hogy nehéz idők, sok a hiszti meg kevés az alvás, de alapjáraton minden rendben. (Csütörtökön aztán lássuk, mit mond a másik szemész, meg remélem nem kóros, hogy sokat jár lábujjhegyen, és furán benőttek a lábkörmei a nagylábujjain.) Minden ok.

Megkérdeztem egy barátomat, hogy az ő notóriusan rossz alvó kisfia mikor kezdte átaludni az éjszakákat, azt mondja, 2 éves korában kezdett el csak 1-2x ébredni. Bíztató jelnek veszem, hogy J. csak egyszer ébredt hajnalban, de hát who am I kidding, egy ilyen könnyű éjszakára szokott következni 3 morbid,  meg egyébként is, este 11 is elmúlt, mire végre kidőlt. Mostantól tényleg nézem az órát és nem hagyom délben sokat aludni. Jobban kéne vigyázzak a bioritmusára, de nekünk is folyton összecsúszik minden. Na mindegy. Csak kicsit szánalmasnak érzem, hogy a mai sikerélményeim kimerülnek ott, hogy mostunk, teregettünk, kisautóztunk a hátsó udvaron, sütöttünk fasírtot (kavargatta és rettenetesen élvezte (brümm-brümm!) és délire már megebédelve szedte szét a házat, egész pontosan délután 2-ig, mert csak akkor sikerült lefektetni, akkor is csak úgy, hogy főztem magamnak egy kávét (ez a varázsszer, ahogy megisszuk, egyből bealszik, hétvégén is). Ismétlem magam? Oh no! (Ezt az unokaöcsém hangsúlyával kell kiolvasni, úgy az igazi.)

A fogyókúra ígéretes: 5. nap, reggel mínusz 2 kilót mértem, ami persze csalás, de hát kell pár hét ahhoz, hogy látványos legyen.