Hát egészen új időszámítást írunk amióta itt az anyám, néha már túlzásnak is érzem ezt a nagy tehermentesítést és aggódok, hogy egyedül hogy fogom majd bírni. Ez az éjszakai fejősdi hatalmas fáradás, egyedül nem nagyon leadminisztrálható, mert a gyerek nagyjából végigüvölti azt a tíz percet, ha nincs senki, aki közben eltereli a figyelmét. Na, meglátjuk.
Továbbra is összefolynak a napok-órák-hetek. 6 hetes korára a gyermeknek kissé elromlott az alvókája: szabályosan altatni kell és csak egy-másfél órát alszik mélyen, aztán indul a nyüffögés, hörgés, fel-felsírás, úgyhogy éjjel én sem alszok sokat (mármint akkor sem, mikor épp nincs fejés-etetés-böfiztetés-pelenkázás). Pedig ügyesen átállt a 4 óránkénti kajálásra, legalábbis éjjel, úgyhogy elég stabil az éjfélkor, hajnal négykor, hajnal négykor ébredése, elvileg alhatnék 3-3 órákat, ha csend volna meg nyugalom… így viszont életmentőek a nappali szundik, de hát ezt csak akkor lehet, mikor valaki megfogja a babát és megvigyázza a másik szobában, szóval ez nem nagyon lesz majd, amikor egyedül maradok. Ja és kicsit hasfájós is, kapja a BiGaia cseppeket, Sab Simplexet a kedvenc zöld cumira, főleg ha ordít, meg a szomszédasszony ajánlott egy Gripe Water nevű szert, sőt, el is adott nekünk egy üveggel, mert kettő volt neki – most várjuk a csodát.
Na de ne legyünk telhetetlenek, azért van jó is bőven: a Maci például már öt kilós, ami minden szempontból szuper (na jó, a hordozás és a derékfájásom szempontjából nem olyan vagány). Hatlamas holdvilágképe kezd lenni és mostmár jó kis fognivaló hurkákat és karpereceket növesztett magának. Étvágya rettenető (kiszámoltuk, 78%-ban anyatejes, haha), mostmár nemcsak nézni, hanem gügyögni is tud csuda értelmesen. Van egy kedvenc játéka, a G.-éktől kapott rózsaszínű kakadu, azt rettentően élvezi nézegetni. Ma pedig felszereltem a mózes fölé egy adag lógatós biszbaszt (mi annak a rendes neve?), azzal is jól elvolt egy ideig. A haja egyre hosszabb és világosabb színű, anyám kiadta az ukázt, hogy mossuk is meg, mert tényleg enyhén csatakos és büdi, úgyhogy ma az lesz a fő attrakció.
Nagyon izgalmas, ahogy a kis alvó- és nyüfibaba állapotából kezd átváltozni igazi kis emberré. Mostmár előfordul, hogy jól saccoljuk meg a sírása alapján, hogy épp mi baja (főleg az emésztés a nehéz ügy ugyebár, esetleg fáradt és nem tudja elaltatni magát). Próbálunk bevezetni valami kis esti rituálét is, illetve tegnap volt az első kísérlet: teljes csőd. Vedres fürdetés, pizsoma, kaja, böfi – na itt volt az első probléma, mert mostanában úgy bekómázik evés után, hogy nincs semmi böfi, aztán meg 2 percenként kell kikapdosni az ágyból, hogy ne hányja össze magát – altató (ajándékba kaptunk egy műanyag kütyüt ami egy rövid Mozart- meg Bach etűdöt játszik, ez szokott menni mert meglepően hatékony, illetve a The Scientist altatódal-verziója, az nagyon bejön neki), simi-simi, aztán vártam, hogy elaludjon. 5 percenként szaladgáltunk be felkapni az ágyból, böfit törölgetni, nyugtatgatni stb. Némi domesztikus nézeteltérések is felmerültek atekintetben, hogy belefér-e az esti rituáléba, hogy a felsíró gyermeket kihozzuk megnyugtatni a focimeccs elé (én: NEM! A: dehát ni, milyen békésen alszik a mellkasomon! én: /%!+”%=rggh!!!). Az éjszaka hasonlóan telt, ma ki voltunk fingva. Viszont végre melegebb volt meg gyönyörűen sütött a nap, délben anyám sétált egy nagyot a malaccal a parkban, én ezalatt turbóban takarítottam és hódoltam mindenféle bűnös szenvedélynek (zuhanyoztam például! meg telefonáltam! még ilyet!), aztán közösen is sétáltunk, a thai étteremben ebédeltünk L.-lel és jól felteltünk D vitaminnal, mert nem mindenki kapja a dózisát kis műanyag fecskendőben, mint a kismalac.
Aztán van egy olyan is, hogy eljutottam a nőgyógyászhoz, aki a szokásosnál is jobban hadart (vagy én voltam kómásabb, mint máskor), úgyhogy ezúttal tényleg nem mindent értettem és nem volt energiám visszakérdezni, például, hogy komolyan mondja-e, hogy szoptatós anyáknak nem kell fogamzásgátlással bajlódni, mert ugyebár minden kórházi prospektuson öles betűkkel riogatták a népeket, hogy nehogy bedőljenek ennek az urbánus legendának. Na hát egyéb se kéne, lépjek én is a Britney Spears-i útra ha lehet, mi?
haladjunk 