Hát így telnek napjaink

Tegnap beléptem a 18. hétbe, döbbenet. Szerintem fel sem fogjuk, milyen gyorsan telik az idő, lesz itt pofáraesés haddelhadd nagy meglepi közelebbről.

Valahogy az történt, hogy mostanában inkább a München melletti faluban zajlik a workshop, egy vadászlakban (oké, inkább vadászvillában), patakparton, idilli körülmények között. Nagy hátránya a lokációnak, hogy napi 2 órát utazok oda és vissza, emiatt korán kelek és este hullafáradtan érek haza. Közelebbről azt hiszem meg kell szavazzak magamnak egy pihenőnapot. De egyébként tényleg fáin, tegnap én is előadtam egy kis magánszámot, amelyhez szöveget is kellett tanulni – hát ilyen se volt vaj 15 éve. Az egyik kollegina kis projektje közben épp egy patakparton ültünk a mohás-cserjés oldalban, mikor egy kisebb hadsereg vöröshangya nekiállt megenni a lábaimat. Érdekes tapasztalat volt, mit mondjak. A fájdalom szerencsére enyhült 1-2 óra elteltével, az élmény egy életen át fog kísérni.

Itt aludt egy középiskolai barátnőm meg a pasija pénteken, ami jó volt, csak szintén kicsit rohanósra sikeredett (részemről). A. bevette az antibiotikumát, de saját bevallása szerint még nem gyógyult meg, úgyhogy még mindig relatíve távol kell tartsam magam tőle. Hát mit mondjak, nem az én zsenge idegzetemnek van kitalálva a külön alvás. Viszont utolsókat rúgja a nyár, tegnap is fürdötünk egy kis türkíz tóban és biztonságból ma is viszem a fürdőruhámat.

A szabad napom (aka. milyen jó, hogy itt panaszkodhatok)

Tehát ma volt a heti egy szabadnap workshopilag. Való igaz, hogy kialudtam magam. 10-kor kitámolyogtam, A. köszönés gyanánt morgott 1-2 dolgot (szerinte én morogtam. A nap hátralevő részéven versenyt morogtunk, hogy ki érzi fizikailag szarabbul magát, bár tény, hogy a nap nagyrészében ő nyert, antibiotikumra is fogták és kell tartsuk a távolságot).

Aztán elpakoltam pár cuccot. Elmosogattam. Vízkőtlenítettem a kagyló környékét, etörölgettem a konyhai felületeket (a világ leg haszontalanabb munkája, 5 perc múlva előről lehet kezdeni). Kiporszívóztam a házat. Feltöröltem a házat. Letöröltem a port. Mostam 3 rendet, teregettem kettőt, levittem a szemetet. Főztem egy húslevest. Tovább mosogattam. Kb. ekkorra (déli 2) kezdtem fizikailag elfáradni. Zuhanyoztam, megindultam a városba, mert össze kell szednem néhány könyvet és DVD-t a workshopra. Össze-visszajártam 4 könyvesboltot (találtam 1 DVD-t a sokból), vásároltam 1-2 dolgot a DM-ben és a Rewe-ben, csúnyán fájó terddel érkeztem a KG-re.

Itthon megtudtam, hogy egész nap csak panaszkodtam és alig csináltam valamit. Most főzöm a holnapi vacsorát (vendégek lesznek, én estére érek haza). Hátravan még egy újabb kör mosogatás, kályhalap és kályha környékének megpucolása, egyéb konyhai apróságok. Fél 10 van.

A mai nap elvileg arra volt kitalálva, hogy mindenki nyugodtan agyaljon és kreatívkodjon, holnap ezer új ötlettel feltöltődve érkezzen (megjegyzem, ki falura, tehát jó korán kelek, hogy délelőttre odaérjek). Nem, ma nem vetett fel a kreativitás. Igen, mindenem fáj, de ne picsogjak.

17. hét

Múlt héten még hason feküdtem KG-n (igaz, már akkor sem volt nagyon kellemes), de mostantól hivatalosan sem erőltetem, szóval oldalra fekve kapom a kezelést akkor is, ha a térdhajlatom, vagy a combom/vádlim hátsó felét teszikveszik. Szerintem nőtt egy nagyot a hasam, mostmár egyre többen bólogatnak, hogy szép nagy kezd lenni, mikor is szülök? Lelkileg felkészültem a bálnaságra, de nem hittem, hogy épp ennyire hamar bekövetkezik… A mérlegünk, mikor épp nem vacakol, 54 kiló körül mutat, ami szerintem reális, még így is csak plusz másfél kiló, de annyit érzek is magamon… Egy ideje az étvágyam is kezd nagyobb lenni.

Szerencsére a lábam kicsit megcsendesedett. Tegnap sokat kellett járkáljak (jegyet vettem a workshoposoknak, aztán este elindultunk a HdK kocsmájába, de végül jártunk egy jó nagyot és pizzázás lett belőle), és meglepően jól bírtam az előző napok bénázásaihoz képest. Ma szabadnap, úgyhogy próbálok kicsit takarítani, meg kaptam házifeladatokat (könyveket meg előladásfelvételeket kellene beszerezni), úgyhogy déltájt megindulok majd a városba. Itt van B. barátom, szintén a workshopra jött és végre letudjuk kiegészítjük az interjút. Szerintem A. nem díjazza, hogy ennyire eltűntem itthonról, de egyrészt: ez van, másrészt: épp jól meghült és nagyon nem szeretném elkapni tőle, szegény a a kanapén éccakázott. Holnap pedig a workshoposok grillpartit rendeznek a vadászlakban, ahol el vannak szállásolva, hozzánk meg épp bejelentkezett egy barátnőm viszontlátni és megszálni, oh well. Úgysem csaphatnám szét az agyam a grillpartin, nemde? Pedig nagy kedvem volna menni, mert válogatott jófejek ezek az emberek, de tényleg.

Csak hogy ne unatkozzak (nem unatkozok)

Szóval pár napja megint rázendített a térdem, de elég csúnyán. Annyira, hogy már-már megütötte a 2 évvel ezelőtti szintet, amikor minden lépés fájt és kínszenvedés volt a legkisebb séta is. Jól megijedtem, elkezdtem szorgosan sajnálni magam, a legsetétebb parák is előkúsztak a sarokból. Pedig becsszó próbálom tartani magam, nem stresszelni magam (a gyermeket meg pláne) fölös idegeskedéssel. Aztán ma reggel tornán Herr R. azt mondta, hogy szerinte ez lehet hormonális is: sok egészséges terhes nőt látott, aki ilyenkor nyavalyog, mert a relaxin nevű hormon nemcsak a csípőre és a bordákra hat ki (bár ezekre szánta a természet, hogy majd szépen vándoroljanak, ha szükséges), hanem bezavar az összes izületnek is. Mondjuk ha ez így van, akkor elvileg más is kellene fájjon, nem? Gyanús nekem, hogy csak ez a sokat látott térd akadt ki ennyire.

Este 7-8 körül érek haza a workshopról (fél óra az út), addigra általában teljesen leamortizálódok és már 9-kor vánszorognék az ágyba. Megyek is.

Pregnancy brain vol. 23, workshop

Ma reggel felébredtem, és észrevettem, hogy nincs rajtam a karikagyűrűm. Fogalmam sincs, hol van. Nem emlékszem, hogy levettem volna este. Az éjjel hülyeségeket álmodtam (megint), de nem hiszem, hogy álmomban lekaptam volna. A. még alszik, úgyhogy az ágyat nem túrtam fel. Kicsit ijesztő.

Tegnap elindult a workshop: 1 régebbi ismerős, 1 újabb és tizenvalahány eddig ismeretlen figura, csupa jó arc.  Intenzív mozgással kezdtek, úgyhogy nagyjából csak figyeltem a szélről és irigykedtem az egészséges és flexibilis testüket és a folyékony mozdulataikat. Aztán beszélgettünk meg segítettem vacsorát főzni (vega thom kha gai, csodás lett). A helyszín külön izgi: egy elég nagy régi gyártelep (?), ahol a sok kultúrának kialakított téren (meg közös konyhán és irodahelységen) kívül vannak szociális lakások és ott tárolnak használaton kívüli tűzoltóautókat, sószórókat stb.

A rendkívül szimpi koreográfus és a gyönyörű (egyébként japán) táncosnő felesége magukkal hozták a 7 hónapos kisfiukat is, aki kb. egy nyikk nélkül abszolválta a teljes tegnapi napot egy leterített pokrócon. Néha a szülei felkapták és vele együtt csinálták a mozgásokat. Egy kis Buddhára emlékeztet ez a baba, gyönyörű, tényleg. Egy másik csaj pedig elhozta a hatalmas dalmát kutyáját, aki sztoikusan hevert a bejáratnál, amikor pisiszünetet kért, akkor bedugta a fejét az ajtón.  Szóval vannak mindenféle figyelemelvonó elemek is, de főleg csak a többieket figyeltem, majd fényképezek/filmezek is kicsit. Pár nap múlva pedig csak reggel lesznek mozgástréningek, napközben már megy a közös agyalás – jaj de jó lesz.

Ma szívem szerint beszállnék a bemelegítésbe. Egyetlen aggasztó tényező a térdm, ami mostmár rendszeresen kattog és minden lépésre fáj (éles izületi fájdalom, nem tudom honnan és főleg, miért jött). Azért bedobok egy-két tornacuccot, hátha történik valami csoda amíg odaérek.

Melyben tüneteket produkálok!

Ma háromszor bőgtem el magam. Egyszer, mert szembejött a neten egy vers, amit fiatalkoromban nagyon szerettem. Másodszor, amikor egy műsorban részleteket mutattak egy szülésből. A harmadikra már nem emlékszem. És még csak ezután fogok hagymát vágni.

Ma fél 8-kor keltem, mert reggel KGG volt és az óvatosság jegyében Frau L. jól szanaszéttornásztatott – irtó álmos vagyok. Aztán főztem egy szezonnyitó sütőtökkrémlevest és végre befejeztem az interjúszerkesztést (persze nincs még befejezve, kiegészítő kérdések következnek stb.). Kint ócska őszi idő van. Kicsit betojtam, hogy nem lesz, amiben kimenjek a házból, úgyhogy 2 nap alatt ebayeztem két terhesnadrágot: egy farmert meg egy korallszínűt.

Elméláztam, hogy talán tüzetesebben kellene dokumentáljam ezt a hasnövekedést. Mostmár tényleg turbó üzemmódba kapcsolt.

Kis helyzetjelentés

Kinyaraltuk magunkat jó rendesen. Volt öt (hat?) nap vitorlásozás, egyik horvát szigetről mentünk a másikra, csodáltuk a sok kéket, néztük az ugráló delfineket, kacarásztunk a vicces útitársakon. Esténként kikötöttünk egy-egy cuki horvát városka kikötőjében (vagy mellett, ha nem volt szabad bólya) és zabáltunk, mint a disznók vacsoráztunk. Kicsit féltem a hányingeres émelygésektől, de csak egy nap kellett szigorúan a távolba kémleljek, máskor kibírható volt az állandó hullámzás. (Mondjuk az már más tál tészta, hogy este, a szárazföldön is folyamatosan hullámzást éreztünk.) Mindent összevetve jó kis kaland volt, bár én este 8 körülre rendszerint bezombultam teljesen és alig hallottam, hogy a többiek mit mondanak vacsora közben. Ezt annak tudom be, hogy napközben szinte esélytelen volt akár pár percre is leheveredni és pihenni, mert a kabinokban iszonyat meleg volt, a fedélzeten meg tűzött a nap. Gyönyörű helyeket láttunk, türkíz öblökbe ugráltunk (mármint ugráltak a többiek, A. lelkesen fényképezte őket a víz alatt – lett is pár csodás kép arról, ki hogy hagyja el a fürdőruháját egy-egy jól sikerült fejes után). Aztán volt néhány nap kettesben a Jelsa nevű városkában, nekem ott is tetszett. Egyik nap elkirándultunk Hvarba, ahol kicsit kiakadtam a rengeteg partituristától és az utcácskákon hömpölygő tömegtől. Mindösszesen kétszer bőgtem az utazás alatt. Mindkétszer azért, mert úgy ítéltem, hogy A. paraszt velem (lásd még: a kapás szülés terminológiája), de hogy én voltam-e épp túlérzékeny, azt inkább fedje a jótékony homály, jó? Lebarnultunk, olvastam két könyvet (egy Murakami meg egy Thomas Pynchon). Jó volt.

Időközben rendes kis hasat növesztettem. (Vajon mikor fogom megadni a sorsnak és használni a POCAK kifejezést? Sokára, ugye? Ugye?) Itthon elég hideg van, úgyhogy ma gyorsan ebayeztem is egy hosszú terhesnadrágot, mert jelenleg csak egy, enyhén hippi és foltos, kölcsön terhesnadrágom van (a másik decensebb küllemű, de az csak háromnegyedes) és nem tudom, miben fogom abszolválni az őszt. Nekem úgy tűnik, hogy sokat nőtt ez a has. Nagyon vicces, hogy mostmár mások is látják rajtam, kérdezgetik, hogy mikorra várom (haha, talán mert úgy nézek ki, mintha jövő héten szülnék…). Az alvás még mindig macera kicsit, mert nem lehet csak úgy forgolódni, hirtelen mozdulatokra még mindig húzódnak az oldalsó szalagok. Más panaszaim nincsenek, bár ha jobban belegondolok, a sima éhségérzetet felváltotta a hirtelen lecsapó, brutális farkaséhség és estére továbbra is csúnyán elfáradok. Egyébként a horvát út végére a térdem is kiakadt kicsit (talán úszás közben csavartam ki, nem tudom, de Hvarban már nagyon szenvedtem a lépcsőktől meg a járástól) – mostmár jobb.

Na, ennyit az egészségügyi állapotomról. Két napom van mindent lezavarni, mielőtt elindul a workshop, nagyjából egyik lábamról a másikra állingálok és idegeskedek, mert nem haladok semmivel (pláne az épp leadandó interjúba bonyolódtam bele csúnyán).  Kipróbáltam tegnap a terhestornás DVD-t. Elég unalmasnak tűnt (pláne a monoton masszázszene a háttérben), de ma már kedves izomlázam van itt-ott. Ha lemegy a workshop, keresek majd egy igazi terhesjógás (vagy sima terhestornás) helyet is a közelben.

Hát ilyesmik vannak most. Állítólat 100 g körül lehet a gyermek súlya és a következő hetekben növekedési ugrás várható, gondolom majd rajtam is meglátszik. Ma reggel 53.2 kiló voltam, ez pont egy kilóval több, mint az indulósúlyom így a 16. hét közepe fele. Mondjuk a nyaralás alatt jó bőven fagyiztam és vedeltem az alkoholmentes söröket, nem es csoda ez a plusz egy kiló. Egy kis tokásodást látok az arcomon, ami elég zavaró, meg a combjaim vastagabbak kicsit, mint voltak, de ez még nem a durva elhízás kategória. Azt pedig kifejezetten élvezem, hogy ki van simulva az arcom – köszi hormonok.

Szorítkozzunk a tényekre

NT  (úgymint nyaki redő vastagsága): 1.5 mm – példás.
Vérvétel eredménye: jövő hétfőn.
Újjacskák: 10. db (megszámoltuk).
Rugdos, hadonászik, mintha csuklott volna is. Figyeltem, hogy mikor csak le rám a Leendő Anyai Érzelmek árja, de végül beértem annyival, hogy végigvigyorogtam az egész mozizást. Még most is vigyorgok.

És csomagolunk is, holnap megint megindulunk, talán az utolsó bőröndös, tömegközlekedős, átszállós, félig-meddig “valahogy lesz”-jellegű nyaralásra (ez “kicsit rossz, de jó”). Kívánjatok nekünk jó kedélyt és tengeribetegségtől mentes hajókázást!

Eü. híreink

Szóval lesz ez a (műhely)munkácska, ami néhány nappal a nyaralásunk után kezdődik és 3 hétig tart majd. Egyrészt hurrá, hurrá! Másrészt kicsit izgulok: megint rajtam a tunyaság, itt szúr, ott fáj, minden vagyok, csak hatékony nem (sóhaj). Megígértem valakinek, hogy megpróbálom összefoglalni, hogy mit szerettem az eddigi munkáimban és most mi érdekel, mit tervezek stb. Kb. 6 órán keresztül írtam a 2 oldalnyi szöveget, döbbenet. Oké, németül volt, de akkor is.

Újat nem nagyon tudok mondani: nő a hasam. Éjjel forgolódok. A hajnali pisilés mostmár rutinná vált. Ma egyébként elmentem a helyettes családorvoshoz, hogy megnézzék a hülésem, ezeket tudtam meg: 1) Ezzel – és sok mással – a terhesség alatt semmit nem lehet kezdeni. Folytassam csak a házi praktikákat és várjam ki, amíg elmúlik. 2) Ha elfajul a helyzet a nyaralás alatt, keressek fel egy ottani orvost, a legrosszab, amit ilyenkor az ember tehet, hogy elkezd összevissza gyógyszereket bevenni. 3) 25 éves karrierje során az ürge csak 2 esetben látta indokoltnak az antibiotikum használatát terhes nőknél. Viszont: a hatvanas-hetvenes évek óta, amikor még a várandós nők két marékkal szedtek mindenféle gyógyszert, tudjuk, hogy van pár dolog, ami legalábbis nem kifejezetten ártalmas a magzatra nézve. De attól még nem kell kipróbálni őket.

Szóval marad a teázás, sós vízzel gargalizálás (fújjj!), reménykedés, hogy a repülőben a légkondi nem fogja már az odaúton levinni a fejem.