Most, hogy…

…divatos szóval élve elengedtük a karácsonyi ajándék időben megvalósításának lehetőségét, akár blogolhatnék is szabadidőmben. A szabadidő úgy történt, hogy apám ma a hegyen éjszakázik, mert szereltek valamit, A.-t elhajtottam a korcsmába (hátha egy kimenőtől jobban bírja a napközbeni megpróbáltatásokat), a babák alszanak (az első felsírásig legalábbis), én meg kiolvastam az anyám ominózus receptes könyvét és nincs erőm karácsonyi menüt tervezni, szóval csak húzom az időt lefekvésig.

Lehet, hogy utólag megkapom majd, hogy milyen sűrű programot szerveztem, de szerintem szuper, hogy a szociális vákuum helyett (túlzok, azért Münchenben is van sokminden, de na) most sok emberrel találkozunk. Meg rokonnal! Call me crazy, de én tényleg szeretem a közeli rokonaimat és mindig öröm találkozni velük. Meg holnap falusi vizitekre is sor kerül, remélem szép lesz az idő, mert külön öröm kimoccanni. Voltunk ma karácsonyi vásárban (J. a gyereksarokban egész jól elszórakozott, persze valamelyikünk ott kell legyen vele), tegnap pedig J. először volt moziban, az is szuper volt. Holnap reggel úszni megyünk, aztán ebéd nagybátyáméknál, aztán egy barátnőmet látogatjuk abban a faluban, ahol az egyházi esküvőnk is volt. A karácsonyi készülődés még mindig csak félgőzzel megy (bár hétfőn jön Á. barátnőm és nagy sütés lesz, reményeim szerint). Apám rendületlenül veszi a húst, mindegyre főz egy-egy pörköltet, májat, lesüt egy adag kolbászt, hozza a fiúknak a májast, meg rengeteg kenyeret. A gyomrunk ki is készült, de azért zabálunk zokszó nélkül, hízunk is jó rendesen.

 

A videki eletrol

Ez most ekezetek nelkul megy, mert az anyam gepe nemcsak lassu, de a nyelvet sem tudom atallitani rajta epp. (A jelszavam sikerult tiz perc baszakodas utan ujra beallitani. Ugye erezzuk a helyzet sulyat, ez mind az altatas utani keves szabadidobol megy le?) Teljes kommunikacios csod fenyeget egyebkent, mert a telefonom surgosen igenyelne egy itunes-os mentest, ami nem tudom, ossze fog-e jonni kozelebbrol. Viszont mar annyira nincs tarhelyem, hiaba torlok, hogy nem tudok fenykepezni, szornyu.

Szoval a hazaut eleg jol ment, egyetlen gikszert en kovettem el, midon nem studiroztam eleg alaposan a repjegyet a buszjegy vasarlasakor. Ennek kovetkezteben ket oraval hamarabb ertunk ki a repterre, mint szukseges lett volna. Mit mondjak, egy elmeny volt 4-kor kelni es taxizni a sotet hidegben, aztan a repteren komasan szorakoztatni a babakat. De legalabb aludt mindenki ut kozben. A kisbaba ulese teljes fiasko volt, ugyhogy illegalisan (amde csendben) utazott az apam kocsijaban, pszt, ezt ne valljuk be senkinek, magamnak plane, mert parazok a roman kozutaktol. Itthon meg vart a kert, benne a keveske ho, a kutya, a jo meleg haz. J. elso nap kozolte, hogy “Szeretem itt, mert jo nagy!” es azota is jol erzi magat, csak ketszer jelezte, hogy neki hianyoznak az otthoni jatekai. Meg persze az apja. Aki viszont holnap indul utanunk, eyyo! Anyam tegnap hajnalban utra is kelt, ma mar a masik unokat terelgeti egy masik kontinensen. Borzasztoan sajnaltam szegenyt, osszevissza hagyakozott es nulla alvassal indult el, remelem majd kiheveri.

Itt nemhogy ho nincs, ma 8 fok volt es verofeny. Ami mondjuk jobb a tejfeher kodnel, ami az elso ket napban volt. Nagyon varom mar A.-t, asszem J. uj erore fog kapni, ha itt lesz az apja is. Nagyjabol decens a viselkedese, de neha azert lenyom egy-egy oruletes hisztit, ami persze kivalo alkalom a szuleimnek kifejteni, hogy hogy kell gyereket nevelni (na jo, ez inkabb apam, tole meg gyerekneveles kapcsan tanacsot amugy sem nagyon fogadok el, khm, de azert jo, hogy testkozelbol tapasztalja most az unokai problemas oldalat is). Egyebkent eleg furcsa ez az anyam nelkuli allapot, de ha optimista vagyok, akkor ugy tekintek ra, mint egy kis team building-re az apammal, akivel mar 2 napja kenytelenek vagyunk csapatban egyuttmukodni. Kopogjuk le, hogy eddig nem is volt baj. Holnap jon anyosom unokazni, aztan hetfore betoppan A.-s, onnantol mar mas vilag lesz. Remelem kicsit mobilisabbak leszunk, mert mostanig egyszer sikerult kimenni a varosba (elvittem J.-t egy gyerekdarabra, elvezte) meg tegnap elleptunk a kozelunkben levo kocsmaba osszefutni kedves baratokkal, akik kezrol kezre adtak a kisbabat, mikozben J. buvolten hallgatta a fals karacsonyi dalokat (a szomszed asztaloknal karacsonyi diszvacsora volt elozenes musorral, hat maradjunk annyiban, hogy a gitaros srac sokat nem gyakorolhatott). Ha minden jol megy, akkor A. vezet majd es eljutunk meglatogatni sok kedves embert izgi helyeken, megnezunk mindenfele karacsonyi dolgot a varosban meg kirandulunk majd kicsit, aztan jon az angyal, aztan cuccolunk ki a Hargitara es ott is maradunk jo hosszasan. Csak legyen ho.

A kisbaba pedig negy napja nekiallt egyedul is atfordulni minden iranyba, azota porog, mint egy bugocsiga. Ha letesszuk a jatszoiv (vagy minekhijjak) ala, 1-2 perc alatt ledolgozza magat rola, aztan egy koppanas es egy kis sivalkodas jelzi, hogy fejjel erkezett meg a padlora. Almaban is gyakorolja az uj kunsztjat, neha eves kozben, felalomban all neki homoritani meg forgolodni az olemben, az eleg latvanyos. Maskepp tovabbra is kis vigyori, ket kezzel kap minden erdekes dolog utan es mar enne is meg (J. nem dijazza, hogy a konyveit is befalna: “Baba, nem illik osszenyalazni a konyveket!”).

Ja, az alvasszitu is meger egy miset: J. a mellettem levo szobaban, en a nagyobbikban, mellettem racsosagy a babanak. Elaltatom J.-t (altalaban ugy, hogy kozben etetem a babat), kiosonok, lepakolom a babat az agyikoba, o erre vagy felebred vagy nem, ha igen, etetem, leteszem, leosonok, atlag negyedorankent hallom, hogy felsir, felmegyek, ringatom v etetem stb. Ekkor jon egy nyugis etap, lehet kicsit bandzsulni, kienni a ropikat meg csokikat a fiokbol, titkon kortyolni egy kis bort, olvasni, fogat mostni, alvas. Elalvas elott szokott bejelezni a baba, magam melle veszem, reggelig mellettem is marad, neha eszik – mino boldogsag, hogy nem kell felallni, betenni, kivenni (elso par ejszaka ezt csinaltam, faradas volt). Par napja viszont ejszaka erkezik J. is, aki kozolte, hogy a szobajaban vadallatok vannak “kiszagoljak a testemet, ana!” Eloszor azt akarta, hogy maradjak vele az agyaban, de persze ugyanakkor nyekkent a baba is, ugyhogy felhuztam magam es mondtam, hogy nem fer nalunk, max. ha akar, a racsos babaagyban alhat. Nem kellett ketszer mondani neki, ejszaka boldogan erkezik, bemaszik a racsos agyba (ahonnan persze kilog mar mindene), hajnalban neha latom, hogy emelkedik a buksija, csekkolja, hogy megvagyunk-e, aztan reggelig nyugi van. Kivancsian varom, hogy mi lesz ebbol, mikor A. is itt lesz. Stay tuned.

Lehet szorítani

Akkor pár óra szendergés múlva megindulunk anyámmal meg a két babával, kivergődünk a reptérre, aztán délben összeszed anyósom meg a sógorom, kis bájolgás a rokonoknál, aztán apám értünk jön és hazarepít kb. estére. Ezt még leírni is elfáradtam.

És még hideg is van

Mindjárt beszippant a Nagy Utazás (jesszusmária, tényleg elmegyünk egy hónapra? Kiragadjuk J.-t a rutinból, hagyjuk a fociedzést, most, hogy elkezdte stb?), fejben már csomagolok nagyban. Próbáltam erre a hétre nem sokmindent tervezni, de valahogy így is eléggé full program van. (Két fogászati kezelés között kedden eljutottam úszni meg szaunázni is, mmm.) Ma egy kis soppingolás is történt az anyámmal – ennek a műfajnak egyre kevésbé vagyok a híve, de célirányosan beszerezni 1-2 dolgot és közben bekukkintani a karácsonyi vásárba azért még elmegy. A Kisbaba – akit néha csak Pofánkaként emlegetünk, de hát mit csináljunk, ha annyira találó a piros kezeslábasához meg a kerek pofijához a név – nagyon kooperatív volt, a megfelelő időkben és helyeken aludt, ebédidőben felébredt, kajált, nézelődött, amíg mi is ettünk, bájosan vigyorgott, amíg egy lift előterében spontán megpelenkáztuk stb.

Közben engem alattomosan kezdett kicsinálni az éjszakázás, ingerült vagyok meg zombi mee feledékeny. Közeleg az idő, mikor megvonom tőle majd az éjszakai kaját, már látom… Anyám szerencsére ügyeskedik (bár próbálunk nem háziasszonymaratont szervezni), illetve felváltva unokázik, úgyhogy van azért felszusszanási lehetőség, haladok is ezzel-azzal elvétve. Speciel karácsonyi ajándékom nincs senkinek mondjuk. Egyenajándék készülne, ha lenne időm, hm. Például most is csinálhatnám, khm khm.

Szinte lecsaptunk egy lakásra, de csak olyankor lehetne megnézni személyesen, amikor már A. sem lesz itt. Biztos nem véletlen, mert nem volna tökéletes amúgy sem.

Jaj, vajon milyen lesz az egy hét A. nélkül? Jaj.

Na jó, kicsit nekiszökök az ajándéknak, aztán rohanok aludni.