Szombaton tónál voltunk és vikingeket nézegettünk, vasárnap fellibegőztünk egy hegytetőre és áztattuk a lábunkat a Tegernseeben (pont a rehás hellyel szemben!). Persze egy-két hisztiroham volt, hogy ne unatkozzunk, de összességében jól telt. Aztán hétfőre már alig bírtam aludni a nagy izgalomban és sakkozásban, hogy is centizzem ki az időt. Végül minden jól alakult: reggel elvittem J.-t, onnan egyből mentem a klinikára, hogy lássam, honnan kell majd összeszedni A.-t, aztán haza főzni és az itthonhagyott mankókért, aztán vissza J.-ért a bölcsibe, aztán J.-t tologatva (hogy aludjon, mert alvás előtt kellett elvigyem, hogy odaérjünk időben), a mankókkal egyensúlyozva elbuszoztunk A.-ért, aki már ült a váróban (és csak kicsit volt kába). Hívtak nekünk taxit, gyorsan kivettem az A. gyógyszerét, bepakoltuk a babakocsit és J.-t a taxiba, hazajöttünk, itthon indult az élet. A. viszonylag hamar jól lett (irigykedtem is, bezzeg én napokig kész voltam a műtétek után), én próbáltam ugrálni, ellátni mindenkit enni- és innivalóval, aztán elmentünk bevásárolni és a játszótérre, utána vacsora, viszonylag hamar lefekvés. Este megveregettem a vállam gondolatban, hogy minden milyen prímán ment (és megúsztam én is nagyobb görcsök nélkül).
Reggelre aztán jött a számla: J. ugyan egy nyekk nélkül aludt, de reggel fél órán át hiába költögettem. Utána indult az ordibálós-hisztizős “nem akarok”-műsor. Komolyan fontolgattam, hogy ne is vigyük bölcsibe, mert ma már 12-kor zárnak (szakszernéztemvezeti gyűlés, yeah!), aztán néztem, hogy akkor meg megtanulja, hogy elég egy kis műsor és nem viszem bölcsibe. Szóval a másfél órás cirkusz után megfogtam és a továbbra is óbágató gyermeket elvittem szépen a bölcsibe, hazanyargaltam, kicsi pihi, mosás, porszívó, max. egy hajmosás ha belefér, aztán indulhatok vissza érte és találhatom ki, hogy a babakocsiban altatom-e (egy padon, a 3o fokban), vagy hazahozom és itt felköltöm (mert nem tudjuk ölben felhozni), tehát valszeg nem alszik tovább. 4-re a fodrászhoz van időpontunk.
Másképp jól vagyunk, érdekes preview ez, hogy milyenek leszünk majd morcos-nyögős nyugdíjasoknak. Csak ezt a borzalmas, kezelhetetlen hisztit kéne valahogy megoldani.
Na jó, rohanok is tovább.
Kiegészítés: és tegnap még csokipudingot is főztünk.
És ma pedig délután (a hazaút a bölcsiből csak féligmeddig volt horror, utána sikerült gyorsan elaltatni) még letudtuk a fodrászt és a játszóteret, kénytelen voltam focizni, aztán itthon vacsorakészítés, kaja, mosogatás- konyhaelrámolás és ruhabeszedés-rakodás amíg a fiúk játszottak, aztán esti tisztálkodás, mehetek mindjárt fekteteni. A derekam mostmár jelzi hogy elég lesz, köszöni, kíváncsi vagyok, a hasam be fog-e jelezni – hátha nem.
On the bright side: szuper nyári frizurája lett a mackónak és nem volt igazán vészes hiszti (ok, a reggeli elég magasra tette a jércét). Kíváncsi vagyok a holnapi napra is, reggel a szemésznél kezdünk. (De legalább 3-ig a bölcsiben lesz J., hurrá. Lefárasztottak a rövid napok.)