Kemény

menet ez a szülőség. Pár napja néztük, hogy milyen jópofa piros karikák (az én családomban ezeket úgy hívtuk, hogy bumbikák) vannak a maci arcán, biztos sokat szaladgált a suliban. Aztán mikor már több napja nem akart elmúlni a pirosság és a mohamanyi arcán is megjelent, kicsit gugliztam és kisütöttem, hogy akkor az úgy nevezett lepkehimlőn esett át a család mostanában. (J. betegecske volt és fájt a torka, a manyikának is, csak neki nagyjából meg se kottyant, én ugye egy napig lázas voltam múlt héten.) Na de ez már lecsengett ezek szerint. Az éjjel fülfájással ébredt és ébresztett a maci, szerencsére napközben már nem fájt semmilyen és úszni is elment(ünk) végül. A mohamanyi pedig addig addig nyalta be a mosatlan kezét, meg is lett a következménye. Inkább nem megyek részletekbe, maradjunk annyiban, hogy undi és eléggé erőt kellett venni magamon a szükséges intézkedések érdekében.

Mivel az éjszaka ilyen zajos és nyűgös volt, ma eléggé zombi üzemmódban hoztam le a napot. Szerencsére A. is jött úszni, úgyhogy nem csak pancsoltattam, hanem én is úsztam jópár medencét, ahh, a mozgás… A holnapi munkanap (és délutáni sportakciók) gondolata nem hoz igazán lázba, de talán jobb lesz gyorsan lefeküdni, mert ma én vagyok az éjszakás.