Nem tudom, mit lehet írni ilyen időkben. Túlélő üzemmódban tesszük a dolgunk, próbálunk hozzászokni ahhoz, amihez nem igazán lehet, lessük rettegve a híreket, erőltetjük magunkra aktívan a nyugalmat.
Gyerekkoromban egyetlen igazán jó fiúbarátom volt. A szüleink nagy haverok voltak és sokat jártak össze, évekig szinte minden hétvégénket együtt töltöttük. Velem egyidős lévén ő volt a nekem kirendelt barát és ragaszkodtunk is egymáshoz. Utoljára azt hiszem az esküvőmön láttuk egymást, rég beszéltünk. Nyáron kellett volna találkozzunk, de aznap belázasodtam és az ágyat nyomtam egész nap. Lesz még alkalom behozni, azt mondtuk. Ma meghalt. Nem térek magamhoz.
haladjunk 