Kezdjem azzal, hogy milyen jót tett a Zs.-nél tett vizit, ma nagy volt a kiegyensúlyozottság (és a verőfény, persze azzal is üsszefügg). Most olyan napok érik egymást, hogy estére mindig ki van facsarva az agyam – ami jó, mert ezért jöttem! Kicsit olyan ez a munka, mintha fürdőkádban próbálnánk meg halakat megfogni puszta kézzel. Mondjuk rengeteget kacagunk is, meg izgalmas is az egész (nem csak frusztráló). Ma tehát megint nyár lett, tegnapelőtt este felhúztam a fűtést, ma este meg szinte megfulladtam, amikor hazaértem. Kezdek megijedni, hogy eltelt már több, mint fele az ittlevésnek. Kellene írjak egy listát az elmaradásokról, nehogy valami fontos lemaradjon…
Várható volt: ahogy lassan besűrűsödik a munka, 1) kezdem hanyagolni a fogyókúrát (ennek egyértelmű jele, ha a gyümölcsnap egy hamburger-vacsorába torkollik) és 2) kezdek kevesebbet foglalkozni a lábammal. Kicsit kevesebbet használom a blackrollt mostanában. Ezt persze vehetjük jó jelnek is: már nem feszülnek be annyira az izmok, hogy folyton fel kelljen lazítani. Ugyanakkor kicsit gyakrabban kéne nyújtsam, mert az új parám, hogy megint kezd visszatérni a nyújtásdeficit. Másik enyhén aggasztó észrevétel: a fém helyén kicsit púpos a csont, ha behajlítom a térdem, sokkal jobban kiáll az a rész, mint a másik térdemen. Nem tudom, ez normális-e, remélem nem fejlesztettem ki valami szép kis álizületet például. Azt hiszem, ha visszaérek elmegyek majd egy kontrollra.
haladjunk 