Soha örömtelibb…

…virózisos tüneteket nem éreztem még, de tényleg. Tegnap délelőtt kaptuk a második Pfizert, estére már kicsit fájt a bőröm, éjjel minden ízületem egyenként éreztem és ma reggel még tart. Ezzel együtt is nagy az öröm, köszönjük tudomány, köszönjük román egészségügy! Bár időközben már Németországban is belehúztak a tempóba, mire visszamegyünk egészen élhető körülmények lesznek. Mától már az ovi is nyitott, insert anyai lelkifurdalás, hogy J. lemarad… na de épp horgászni tanítja az apám, meg elég szuper programokban részesül mindegyre (kirándulások, kutyázás – kiskacsázás, osztatlan nagyszülői figyelem, kertészkedés), hogy talán nem hagyunk mély sebet benne. Mostmár gyerekekkel is találkozik, van focis haver is.

Volt pár nap rettentő para, mert a mohamanyi elkezdett minden előzmény nélkül sántítani. Eleinte mindenki győzködött, hogy csak képzelem, aztán bevontunk egy ortopéd havert, aki video alapján mondta, hogy azonnal meg kell mutatni gyerekortopédnak, mert nem kizárható a komolyabb baj. Szerintem nincs rosszabb, mint amikor az ember üresben képzeleg rettentő szcenáriókat, úgyhogy én nagyon örültem, hogy ez a haver (aki anno a térdem is szuperül távdiagnosztizálta egyébként) különböző konkrét szcenáriókat vázolt fel. Benne volt a pakliban az is, hogy azonnal repülünk vissza, de szerencsére a vásárhelyi szaki csak azt látta röntgen alapján, hogy gyulladtak a térdízületek – állítólag kezeletlen sztreptokokkusz fertőzés tud ilyet csinálni. Legalább tudjuk, hogy mi volt az a kis márciusi lázas hűlés, amit aztán anyám is húzott jó pár hétig, átadott apámnak stb. Elvileg magától emúlik, de azért figyelni kell.

Amire ez a sztori lecsengett, kezdtünk tényleg kilazulni. Nekem a legnagyobb luxus, hogy például nem én kell nap mint nap főzzek, etessek, gyakorlatilag minden gyereknevelős teher is oszlik. Anyám kocsiját mindegyre kölcsönvesszük, nagyokat kirándulunk. Ezer éve nem voltam itthon tavasszal, gyönyörű a táj, virágoznak a fák. Mostmár emberekkel is találkozunk, ami külön szuper.

Ami nem annyira szuper, hogy úgy tűnik, itt 12 százaléknál le is állt az oltakozási kedv. Brutálisan nagy a lazaság, majdnem elájultam, amikor a Kauflandban megláttam, hogy micsoda kreativitással hordják az emberek a maszkokat. Ez persze azért is van, mert itt kültéren is kötelező hordani (több mint egy éve) és már mindenkinek tele van a töke az egésszel. Szerencsére esetek is alig vannak újabban, de azért ez a hozzáállás még mindig teljesen megdöbbent. (Ami persze előnytelen, mert ugye eleve a nagyzoló nyugati menyecske szerepkörében kapom magam mindegyre.) Na de ezt az egész gondolatkört próbálom elengedni és inkább a rengeteg kedvességre és otthonosságra figyelni, ami minden irányból ömlik felénk. Soha rosszabb kényszerszabadságot.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s