Hát itt már

aprólékos beszámoló nem lesz az elmúlt hetekről, úgy látom. Sok idegeskedés és izgalom után gyorsan vettünk jegyet, összepakoltunk és anyámmal együtt hazajöttünk. Végülis teljesen simán ment az út, csak az aggódástól merültünk ki rettenetesen. A gyerekek is teljesen jól utaztak, a mohamanyi például aludt a reptértől hazáig (3 óra út), utána nyilván bulizott éjszaka, de az mindegy. Anyósom kiszúrta, hogy talán nem ártana magnéziumot szednünk, szóval enyhén feszültek lehettünk.* Én így négy nap után kezdek kicsit megnyugodni, persze főleg azért, mert hétfőn kapjuk az első adag oltást. Szintén segít az egésznapos panoráma-mozi: az anyáméknál egész nap lehet bámulni a felhőket, ahogy vonulnak a hegyek fölött és néha megakadnak bennük, legördülnek az oldalon, átsüt rajtuk a nap. Az erdő hol kékes, hol zöldes, mindenfele erős színek, nagyon szép, a naplementék is giccsbe hajlóak. A. nyugodtan tud dolgozni az emeleten, miközben lent a gyerekek fociznak, vagy egymást gyepálják (vagy azt sasolják, hogy trágyázza Győző bácsi az udvaron a füvet. A baba kommentárja: “Kaka! Bá!”), apám is elvonulhat a hálóba pihenni, ha ki van facsarva. Mindenki unokázik, de nyilván én vagyok a fő gyerek-terelgető, emellett nem nagyon van időm semmire (pláne mert a baba borzasztó anyás lett a környezetváltozástól). Szóval vicces volt, mikor apám kedvesen megjegyezte, hogy kissé nyúzott vagyok, de majd itthon jól kipihenem magam. Ööö… Ellenben a babák egy szobában alszanak végre és működik, hurrá! A tesóm ágyában van a mohamanyi nyoszolyája, a földre tettünk egy matracot J.-nek (egyúttal kifogja az álmában nagyon nyüstölő babát). Mi végre gyerekek nélkük fekszünk le a nagyágyba a szomszéd szobában, aztán valamikor éjszaka vagy hajnalban persze a baba szólongat és akkor átvonulok a kispárnámmal, de már ez is valami. Várom már, hogy nekiálljunk óvatosan találkozni emberekkel. Ehhez főleg arra lenne szükség, hogy ne havazzon épp odakinn, akkor lehetne sétálni, J.-nek focizni az udvaron, ilyesmi.

*Nem hoztam hajbalzsamot, mert emlékeztem, hogy van még. Az első hajmosás után kicsit panaszkodtam anyámnak, hogy nem vált be az itthoni sampon, teljesen koszos és zsíros volt a hajam mosás után. Ma, mikor ismét mostam a hajam, rájöttem, hogy a hajbalzsam brutálisan avas. Egyrészt: milyen durva, hogy olyan rég voltam itthon, hogy megavasodnak az itthagyott kozmetikumok… Másrészt: érdekes idegállapotban lehettem első nap, ha ez a szag nem tűnt fel egyáltalán.

4 thoughts on “Hát itt már

  1. Közben engem teljesen váratlanul beoltottak, elvileg, mert tanár vagyok, de szerintem maradt egy adag, mert rögtön menni kellett. A férjemet regisztráltam a háziorvosnál, elvileg még hónapokig kell várnia. Bár tegnap 2 újságban is olvastam, hogy májustól megszünik a prioritási lista, mert annyi vakcina lesz. Elég meglepö…. Meglátjuk…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s