Strange days

Egy egészen furcsa film az életünk.

Itt az anyám, nagy az idill. A gyerekek csüngenek rajta, mi fel vagyunk szusszanva – illetve én kicsit össze is zavarodtam, mert a kártyavár-rendszerem hirtelen érvénytelen lett. Anyám átvesz sokmindent, de a felszabadult időt nem bírom rendesen használni, szóval teljes a káosz. De boldog káosz.

A hátsóudvar meg a park fái virágba borultak. J. minden nap több órát tölt focizással az udvaron. (Ebből származnak érdekes helyzetek is, például, kaptunk egy kis betekintést a leendő kamaszkorába, amikor a haverokkal való lógás bármilyen más – pláne családi – programot felülír. Tegnap először történt meg, hogy anélkül, hogy szólt volna, elment velük a szomszéd ház mögötti terecskére. Még jó, hogy megbízhatóak a nagyfiúk és tudtuk, hogy oda mentek, de azért megejtettük az első komolyabb beszélgetést az egyedül mászkálásról, szülők informálásáról. Szép lesz ez a lavírozás a helikopter-szülőség meg a nyugodt, bizalomteljes elengedés között.) A park is gyönyörű, 22 fok van napközben és hirtelen minden szomszéd nagyon kedves és barátkozós. Szóval az anyám tiszteletére nagyon kedves arcát mutatja a környék, meg vagyok illetődve.

Közben a háttérben megy az állandó agyalás meg körömrágás meg variálás. Lehet, hogy hazarepülünk mégis az anyámmal és otthon ülünk pár hetet, aztán remélhetőleg beoltva jövünk vissza. Van sok pro meg kontra, rengeteg ismeretlen tényező, a szokásos érzelmi hullámvasút, amiből volt már pár kör az elmúlt évben. Még van tíz napunk eldönteni, addig változhat bármi. Én is, olyan tempóban kezdtem őszülni, hogy csak pislogok.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s