Vasárnapi ebédünk

A.: “Szerintem ez simán benne van a top 10-ben életem leglepattantabb étkezései között.”
Én: “Komoly? Szerintem luxus, még nem hűlt ki, csend van és nyugalom, nem kell senkit etetni…”

A kocsiban ültünk hazafele a félórás közös sétáról Sz.-ékkel (a gyerekek fociztak, mi kicsit dumáltunk és jól lefagytunk). Útközben vettünk pizzát, de a babák bealudtak, úgyhogy úgy döntöttünk, megesszük a kocsiban. Az ablakok szépen bepárásodtak, a kocsit beterítette a kajaszag, került egy guriga WC-papír is a zsíros kezünknek. Szerintem csak azért elégedetlenkedett, mert a kormányra kellett rátegye a pizzás dobozt.

A húsleves ma fog megfőni. Megérte egyébként, jó volt kimozdulni és látni más arcokat végre. Szerdától megint szükségállapot, szigorítások stb.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s