Mikulás!

A tegnap úgy felzaklatódtam több síkon is (nincs kedvem kifejteni, érik a jelszavasítás azt hiszem), hogy ma is egész nap kattogott az agyam. Horror éjszaka volt, egész éjjel nyüstölő fogzó babával, reggel nehezen tértem magamhoz. A trutyi hideg miatt elmaradtak a kint levős-barátkozós programpontok, a közös családi kiruccanásról (két fokban, szitáló esőben, ordító babával) A. gyengéden hazatessékelt, annyira kész voltam. Itthon szert tettem egy fél porszívózásnyi meg némi főzési előnyre, de már hozták is haza a dedet, aki nem bírt kint megnyugodni – következett kb. másfél óra aktív altatás, oh joy. Volt ma egy olyan kisérlet, hogy a fiúk főzzenek (mert én meg altatok), derekasan el is jutottak az első művelet feléig, aztán inkább átvettem, hogy meglegyünk délután fél 4-re. De a lelkesedés (avagy hajlandóság) már méltányolandó, vannak kósza ábrándjaim közös családi főzésekről, állandó konyhai ügyelet újraosztásáról stb.

A nap fénypontja persze a Mikulás volt, illetve J. cuki készülődése egész nap. A kedves szomszédnéni a földszintről már délután beadott egy pakkot (magyarázkodhattam J.-nek), a szembeszomszéd szintén kikérte a gyerekek cipőit az ajtó elé, holnap reggelre várható a szénhidrát-túladagolás. Vártuk A.-t haza a boltból, közben a mackó vízfestékkel festett egy szimpatikus Mikulást, a baba is vadul rajzolt, de főleg a zsírkrétákat potyogtatta le kitartóan az etetőszék asztalkájáról. Meghallhattunk egy-két karácsonyi dalt is, hogy ráhangolódjunk az ünnepi témákra, J. pedig nagyon komoly arccal közölte velem, hogy “Anya, egyesek szerint karácsonykor nem az angyal jön, hanem a Jézuska!” A házi Mikulásunk főleg J.-nek hozott mindenfélét, Mancs őrjáratos alsónadrágokat például (uniszex szabás, mint utólag észrevettük, hm), meg tűzoltós bojtos sapkát (pont olyat, amilyet rajzolt a Mikuláshoz írt levélben, micsoda mázli!), focis Pixi-könyvet. A baba főleg a mandarinoknak örvendezett, harapta is héjastól, mikor nem voltunk résen. Aztán a bojtos sapkát pakolta a fejére elégedetten, nagyon cuki volt.

Szóval újabb meghitt, falnak menős, aranyosságokkal és szeretetteljes részletekkel teli, de ingerültségben és kétségbeesett fáradtságban sem szűkölködő szombat volt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s