“Maga csak írjon”

Mondá egykoron egy szívemnek kedves szerkesztő. Gyanús volt, hogy csak a pepecselős munkát akarta megúszni, de simán lehet, hogy komolyan gondolta. Nekem határozottan hiányzik az írás mostanában. (Meg az értelmes munkák anblokk.) Persze ahhoz kéne szellemi kapacitás és saját szoba, a Virginia Woolf-i értelemben. Most csak ezekre a hamargyorsan idehanyigált kis beszámolókra futja.

Kicsit jobb a hangulat most itthon. A.-nak lejárt a durva időszak a munkahelyen. Minden napra jut 1-2 komoly ordibálós gyereknevelős etap (főleg J. ordibál, mi csak ritkábban), de azért nem olyan vészes a helyzet. A mohamanyi perfektül kommunikál a sikongatásokkal és a szuggesztív mutogatásokkal, nagyon cukin tudnak társalogni J.-vel. Hátul olyan hosszúra nőttek a kis szőke fürtjei, hogy már össze lehet fogni kis copfban. Minden nap meglepve konstatálom, hogy már megint nem sikerült belőni a kajamennyiséget a családnak. Nagyon lehűlt az idő. Sikerült elveszíteni háromszor fél pár gyerekkesztyűt. Találtunk egy szimpatikus lakást, szerdán megyünk megnézni – izgalmas, udvar is járna hozzá, viszont a városon kívül van jóval és lehet, hogy túl kicsik a szobák. Szintén szerdán van a bölcsis beszoktatós beszélgetés. Ma végre volt egy kis online borozgatás Á. barátnőmmel, nagyon jót esett. Vettünk adventi koszorút (az Obiban, rusnya szegény, de idén nem futotta a kreatívkodásra – az adventi naptárnak hasonló sorsa lesz), holnap kezdhetjük a karácsonyi repertoár leporolását, talán megsütjük az első rend mézest is. J. nagyon precíz levelet rajzolt a Mikulásnak (a húgának egy mozdonyt kér például, ezt mondjuk nem teljesen értettem), meg is vettem pár dolgot és előre izgulok, hogy ne akkor érkezzenek meg a csomagok, amikor ő is itthon van. Megint online kultúra-dömping van, sok szívem csücske előadást is leadtak a napokban – áhh, a múlt! Kár, hogy nincs idő végignézni (1-2 fontosabbat azért elmentettünk, van, amit mindenképp szeretnék megmutatni A.-nak). Mire felsztokkoltam a babának az aktuális ruhaméretből, már kezdi is kinőni. Ma megérkezett egy szép kis téli kezeslábas, nagy virágok vannak rajta, mintha egy hatvanas évekbeli függönyt kapott volna magára, szupercuki. Már csak a havat várjuk.

Szóval most kicsit szünetel a nyafogós üzemmód.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s