Leltár

Kezdem a jó dolgokkal.

Mindenki jól van. Itt egy köhögés, ott egy sunyi kis fejfájás vagy orrviszketés, de alapvetően egészséges a család, a baba orrát sem kell már orrszívózni, úgyhogy ma már nem botoltunk el napi sokszor a porszívóba. Azért az oltással kapcsolatos hírektől eléggé megkönnyebültem.

J. szívesen jár oviba (egyáltalán, van ovi!!), ma amikor érte mentem épp uzsonáztak és annyira kacagott a mellette ülő kisfiú bolondozásán, hogy öröm volt nézni. Most jól érzi magát az oviban, nincs hiszti reggel sem, amikor menni kell, vicceseket mesél hazafele.

Voltam az egyik kedvenc ex-kolleginával a tegnap a parkban. Ezer éve nem találkoztam senkivel kettesben (na jó, a baba is ott sertepertélt meg alukált), nagyon jól esett. Üldögéltünk a tóparton, kávéztunk, napoztunk, kacarásztunk. Gyönyörűen sütött a nap, a park még most is szép, bár az erős sárga fák mostmár kezdenek átmenni szomorú barnásba.

A gyerekek cukiskodnak ügyesen, sok az interakció, J. tanítgatja mindenfélére. A baba minden nap játszik a kiskonyhával, külön showműsor nézni, hogy ül fel a kisszékre (gyakorlatilag feltolat a pelenkás fenekével, de nagyon sajátos a technikája).

Tegnap nem éreztem magam túl nagy formában, úgyhogy viszonylag hamar lefeküdtem és reggelre (szinte) új embernek éreztem magam, nem fájt annyira a hátam például. Többet kéne aludni, csak akkor nem lesz sem elrámolva a konyha esténként, sem nekem ép eszem a kis csendben molyolástól, húsz perc sorozattól, kis tornától.

Nincs baja a kocsinak, hurrá.

J. mostanában egyedül alszik el (az apját azért szem előtt kell tartsa, úgyhogy A. a nappali földjén hever) és át is aludt jópár éjszakát. Mostmár tényleg ideje volt! Másrészt amióta éjszaka nem kell átvonuljon a kiszobába, A.-nak feltűnt, a baba nagyon gyúródik éjszaka, well… még kicsit várunk azért a kilakoltatással.

És akkor a nem annyira vidám dolgok:

A barátaim túlnyomó része vagy nagyon aggódik a szüleiért, vagy veszekszik velük, amiért nem vigyáznak magukra. (Meg van olyan is, aki már lerágta a körmeit, amíg a szülei átestek a víruson.) Értem én, hogy szabad akarat meg önrendelkezés, de nekem meg az a dolgom, hogy őket féltsem és noszogassam, hogy vigyázzanak magukra, nem? Kicsit nekik estünk a tesómmal, ami persze szar érzés, mert igazán nem az a cél, hogy még rosszabbul érezzék magukat miattunk, csak hát szeretnénk, ha ügyesen konzerválnák magukat a jobb időkre. Mostanában meg volt pár megkérdőjelezhető döntésük ezügyben. Szerencsére jól vannak, de ez a feszkó engem megöl… azt szeretném, ha egy zárt kis búrában üldögélnének amíg vége ennek az egésznek. Nyilván ők nem ezt szeretnék, őket is megértem.

Nem érem magam utol soha már a háztartással és ez eléggé frusztrál. A baba jár körbe, mint egy kis szélvész és rombol, szóval esélytelen mellette bármit is csinálni. Ugyanazt a kb. tizenötféle kaját esszük ezer éve, nincs energiám mást kitalálni, kikísérletezni, közben meg rettenetesen unom már (az ízeket is, a főzést is). Ilyenekről ábrándozok, hogy valami újat és izgalmasat főzhessek nyugodtan. Vagy hogy átrendezzem a könyvespolcot. Ilyesmire kb. januárban lesz idő átmenetileg, ha tényleg elkezdődik a bölcsis beszoktatás. Kit akarok átverni, akkor vagy ájultan alszom majd pár órát délelőtt, vagy munkát keresek majd lázasan.

Ez az állandó frusztráció és multitasking meg elég türelmetlenné tesz. (Most már emlékszem, hogy ugyanez volt J.-vel is ebben a korban: nem lehet szem elől téveszteni, úgyhogy vagy vele vagyok, de az agyam zakatol, mert folyton arra gondolok, amivel épp nem haladok, vagy épp haladok és azon idegeskedek, hogy miről maradok le épp – ugyanez alvásidőben megspékelve a folyamatos ébredés-parával, mert csak velem tud visszaaludni ugye.) Fáradt vagyok és nem mindig vagyok jó arc a családdal. Pár napja szembejött egy volt osztálytársam ártatlan kis facebook-posztja, hogyaszongya “én nem olyan anya akarok lenni, aki sürgeti a gyerekeit és kiabál velük, hanem olyan, aki megáll velük az ösvényen és nézi a fűszálakat meg a csigákat”… csak pislogtam. Hát persze, a fűszálakat, a csigákat, hogyne.

Meg az is van, hogy máris elkezdtem az öncenzúrát, vagy legalábbis a grafománia megtorpant. Lehet, hogy itt az ideje váltani jelszavas blogra, ahol aztán jóízűen nyafoghatok tovább?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s