…divatos szóval élve elengedtük a karácsonyi ajándék időben megvalósításának lehetőségét, akár blogolhatnék is szabadidőmben. A szabadidő úgy történt, hogy apám ma a hegyen éjszakázik, mert szereltek valamit, A.-t elhajtottam a korcsmába (hátha egy kimenőtől jobban bírja a napközbeni megpróbáltatásokat), a babák alszanak (az első felsírásig legalábbis), én meg kiolvastam az anyám ominózus receptes könyvét és nincs erőm karácsonyi menüt tervezni, szóval csak húzom az időt lefekvésig.
Lehet, hogy utólag megkapom majd, hogy milyen sűrű programot szerveztem, de szerintem szuper, hogy a szociális vákuum helyett (túlzok, azért Münchenben is van sokminden, de na) most sok emberrel találkozunk. Meg rokonnal! Call me crazy, de én tényleg szeretem a közeli rokonaimat és mindig öröm találkozni velük. Meg holnap falusi vizitekre is sor kerül, remélem szép lesz az idő, mert külön öröm kimoccanni. Voltunk ma karácsonyi vásárban (J. a gyereksarokban egész jól elszórakozott, persze valamelyikünk ott kell legyen vele), tegnap pedig J. először volt moziban, az is szuper volt. Holnap reggel úszni megyünk, aztán ebéd nagybátyáméknál, aztán egy barátnőmet látogatjuk abban a faluban, ahol az egyházi esküvőnk is volt. A karácsonyi készülődés még mindig csak félgőzzel megy (bár hétfőn jön Á. barátnőm és nagy sütés lesz, reményeim szerint). Apám rendületlenül veszi a húst, mindegyre főz egy-egy pörköltet, májat, lesüt egy adag kolbászt, hozza a fiúknak a májast, meg rengeteg kenyeret. A gyomrunk ki is készült, de azért zabálunk zokszó nélkül, hízunk is jó rendesen.
haladjunk 