Lógó nyelvű single parenting

Először vagyunk kettesben J.-vel több, mint két napig. Konkrétan péntek reggeltől hétfő délig, már túl is vagyunk a felén. A. osztálytalálkozóra ment, mivel kevés a szabadnapom, egyszer csak kitaláltam, hgoy menjen nélkülünk, csak később jöttem rá, hogy pénteken meg hétfőn a bölcsi is zárva, aucs. Na de legalább az idő jó. Tegnap reggel még esett, úgyhogy a közlekedési múzeummal indítottunk, aztán este nagy bandázás volt a szomszédokkal, ami sörkertezésbe és csevapos vacsorába torkollott. Mára az állatkert volt betervezve, aztán a spontán “kicsit bicikliznek a gyerekek a ház körül”-ből este hatalmas túra kerekedett a parkban. Jó volt, de a babák felváltva akadtak ki hazafele, én meg asszem napszúrást kaptam az állatkertben, szóval nagy volt az öröm, mikor este fél tízre hazaértünk és 11-re el is aludt a mackó.

Meg kell állapítanom, hogy most viszonylag könnyű J.-vel. Elmondja, mit szeretne, nem kell cipelni a fenekét, minden érdekli, általában vidám. Persze kiakad olykor (például reggel, mikor kénytelen volt levetni a pisis pizsamát – én galád nem engedtem azt sem, hogy visszavegye később, durva), de ha van türelmem elvárni, amíg elmúlik a roham (bő fél órákban kell gondolkozni), akkor minden ok.* Élvezte az állatkertet, a jövés-menést, jól eszik, az alvása kicsit nyekereg még mindig, de na. Mindent összevetve egy cuki és drága vidám kisgyerek. És meg kell a szívnek hasadni, hogy micsoda barátságban vannak a szomszéd kislánnyal. 🙂

Azon kaptam  magam ma, hogy tépelődök a munkán, konkrétan a főnöknőn. Azt hittem, én már túl vagyok azon, hogy a főnökeim szar kommunikációs szkilljei miatt emésztem magam, szóval ezen túl kéne lendülni, megtenni mindent ami rajtam áll, figyelni a jó részére, a többit elengedni.

On a different note: voltak nekem mindenféle ábrándjaim, hogy miket csinálok majd, amíg J. alszik, hátööö… semmit nem csinálok, volt egy kis boldog semmittevés, de nagyjából zombulás van, meg alvás, megyek is. (Kár, hogy nincs fitbitem, számolhatta volna a mai lépéseket meg kilométereket.)

*Ilyenkor kell felrúgni a jólétet egy újszülöttel, tudom, lassan túl nagy lesz a korkülönbség, de még nem csaptunk a lovak közé, pedig vénülök, persze persze.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s