Érdekesek vagyunk

Elkaptam magam, hogy a magyarországi hosszú hétvégére való készülődésben kicsit arra is készülök, hogy megpihenek majd, MERTHOGY OTT LESZ AZ ANYÁM. Ez persze vicces, mert 1) teljesen máshol fogunk lakni és nagyjából külön programunk lesz, 2) ott lesz a másik unokája is (és a tesómék persze leszervezik magunkak a kimenőket időben, nem mintha nekünk esélyünk is lenne ilyesmire, több okból is*), 3) apámnak “leszakadt a farcsuka”, komoly fájdalomcsillapítókat kap, reméljük, jobban lesz, de ez azért tud adni egy alaphangulatot. Szóval nem, nem fog az anyám ráérni arra, hogy én kikapcsolódjak, de nem is baj. Jó lesz, eseménydús lesz meg fárasztó, aztán ha visszajövünk, esünk is bele a munkahétbe.

J. mostanában úgy dacol, hogy pl. csak ő kapcsolhatja fel a fürdőszoba villanyát, ha én kapcsolom fel, lekapcsolja, hogy újra megnyomhassa a gombot. Ugyanez a kézmosáskor: ha én engedem meg a csapot, akkor elzáraj, újra megengedi stb. Ma szintet lépett: lefekvés előtti simikor is határozottan lecsapta a kezem az arcáról, aztán megfogta és megint rátette. Mit is mondhatnék. 🙂

Egyébként az történt, hogy szép csendesen feladtam az egyik elvemet: hogy tanuljon meg önállóan elaludni. Annyira lefáradtam a fejőszékeken üldögéléstől a kiságy mellett, amíg nemhogy nem pihentem, de teljesen elgémberedtem és egyre idegesebben vártam, hogy mehessek ki mosogatni vagy elpakolni vagy mittudomén, miközben J. egyre hosszabbakat balhézott, hogy egyszercsak átálltam arra, hogy leüljek a kiságy mellé és a rácson keresztül simizzem, vagy simán csak eldőljek mellette a szőnyegen. Sokkal hamarabb elaludt így, én sem idegeskedtem. Most pedig, hogy nincs már a rácsos ágy oldala fenn, simán a kiságy mellé heveredek, kis simi, aztán viszonylag hamar és békésen elalszik (az éjszakák is nyugodtabbak kicsit, mondjuk ezt el is vártam a mindjárt 2.5 évestől), néha én is félálomban fekszem egy ideig. Belegondoltam, hogy mindjárt megnő és már most is alig van alkalom ölelgetni, örüljek, amíg igényli a közelségemet, egyébként meg én is megnyugszom tőle, szóval nem látom értelmét a kínlódásnak. Mondjuk szuper volna, ha ugyanez A.-val is menne, na de ezen majd dolgozunk.

*egyrészt apósoméknál fogunk lakni a világ kék metró végén, másrészt J. nagyon nem hajlandó elaludni nélkülem, és most nincs is kedvem forszírozni a dolgot.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s