Most egy kicsit felszusszanok

Úú, kilégzés, belégzés, jó hosszú nap, hét volt.

Szóval lement ma reggel az állásinterjú. Nem is tudom, elég mélyen dolgozhat bennem a stresszelős-tépelődős örökség, mert miután kijöttem, még jó pár órán keresztül éreztem a késztetést, hogy lekaparjam az összes bőrt az arcomról és kényszeresen gondolkoztam, hogy mit rontottam el nagyon. Pedig alapvetően nem ment olyan rosszul. Megtudtam, hogy 9 embert hívtak be és 5 hely van, szóval azért van egy kis gyúródás. Ha felvesznek, majd örülök, mert profilba vág, biztos sokat lehet tanulni, meg különben is, kaland, (kis) pénz, moccanás. Ha nem vesznek fel, örülök, mert picit sok most a 3o óra, mert kicsit bonyolult odajutni (nem annyira azért), meg mert féltettem már az utazós terveinket. (Az az igazság, hogy nincsenek nagy utazós terveink, de én azt a pár hosszú hétvégét, meg 1-2 hosszabb utat féltem, ami viszont valószínűleg benne volna a pakliban, még akkor is, ha csak egyéves szerződése van az embernek). Nagyon izgalmas a projektvezető nő, kb. 5o éves, van két felnőtt gyereke, rettentő kimérten és hidegvérűen beszél, kedves, de közben akkora pokerface-e van, hogy ilyet még nem is láttam, szóval nem volt nagy kunszt kis mitugrász hülyegyereknek érezni magam a beszélgetés után. Van pár dolog, amit azért határozottan értékelt a CV-mben meg a mondandómban, úgyhogy nem kizárt, hogy van esélyem, és mindenképp jó élmény volt, aztán lesz, ami lesz.

A nap hátralevő része aztán eszményien telt: amíg én interjúztam, A. meg J. elmentek a gyerekbolhára és vásároltak szuper játékokat a mackónak. Amire hazaértem és itt zsezsegtem rettentően, J. már javában ebédelt. Sajnos A. kicsit beteg, ő volt az éjszakás, úgyhogy evés után kidőlt, én megharcoltam az aludni nem akaró mackóval, aztán kb. 3-ra sikerült elaltatni, és aludtam én is mélyen, boldogan (hülyeségeket álmodva, pl. random fesztiválozót, aki vadászkéssel levagdosta a buszmegállóban felejtett hátizsákom pántjait meg fülét, wtf). Este elcsámborogtunk bevásárolni, ettünk, játszodtunk, fektettünk, boroztunk, társasoztunk. Botrányosan későn fektettünk, de ez van, ilyen a szombat, hétfőig behozzuk majd.

A mackó, amikor épp nem visít és makacskodik elviselhetetlenül, akkor rettentő cuki. Mindent ismételget utánunk, cipeli az oroszlánt meg a mackót és ölelgeti, rohangál, vihorászik. Le kellene szoktassuk az ajtócsapkodásról, mert kezdenek kipotyogni a csavarok a kilincsekből. Rákapott a villanykapcsolók gyepálására. Volt egy ilyen jelenet a napokban, hogy amikor anyám videocseten mondta neki valami huncutkodásra, hogy “te J., te…” ő is feleselt gyorsan, hogyaszongya “te mama, te!” – hát eléggé röhögtünk, meg azóta is, mert gyakran elemlegeti. Szóval elvagyunk. Csak egy kis egészség kell, alvás, meg szerencsés csillagállás. És az sem árt, hogy sütött a nap mostanában, voltunk a tavi kávézóban pénteken, nagyokat lehet tekeregni hazafele a bölcsiből.

És milyen jó, hogy lement ez a stressz, lehet keresni a következő kihívást.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s