Az alvásról

Megy (ment) a kommentelés egy másik blogon annak kapcsán, hogy Serena Williams állítólag meglepdődött, hogyaszongya, nehéz dolog az anyaság, őt mért nem figyelmeztette senki? Egyesek szerint a magyar nyelvű internet kizárólag arra figyelmeztet, hogy az anyaság szörnyű, kimerítő, merő egy áldozat, mindenki tönkremegy bele, aki nem ezt mondja, az hazudik. Ötven körül a kommentek száma, mindenki a saját élményeit írja nyilván (meg a gyermektelenek azt, hogy ők hogy képzelik, illetve kit mi irritál jobban a témában), de nekem az jön le, hogy akinek a gyereke élhető ritmust diktál a kedves szüleinek (értsd: jól alszik), azoknak a szülőknek sétagalopp az első 1-2 év. Aki pedig megtapasztalta, hogy milyen évekig kialvatlanul, ebből adódóan frusztráltan és ingerülten élni (plusz a bűntudat, amiért nem madonnásan-bájos az ember reggeltől estig), az… hát az reménykedik, hogy majd jobb lesz és lehetőségéhez mérten nem pofázik be más anyáknak(/apáknak*, háhá), max. csendesen irigykedik a szerencsésebbekre. Ha kicsit dramatizálom (még szép, hogy) ezt az eszmefuttatást, akkor nem túl meglepő, hogy a teljes anyaság-élményt meghatározza, hogy kinek milyen alvó a gyereke, ebből kifolyólag mennyire lesz zombi a család. Persze nálunk más tényezők is voltak (a kezdeti ijedelem főleg), de szerintem nekem elég más lett volna és lenne ez az egész***, ha több és jobb minőségű alvás jutna ki. Most például elég jó éjszakának számít az, ha csak háromszor ébreszt J. – az ugye más kérdés, hogy a mi bénaságunk-e, hogy megyek is hozzá, ahelyett, hogy hagynám üvölteni. Én folyton arra várok, hogy mikor fog magától jól aludni (aztán persze hamarosan nekiállunk a spártai módszernek is, mert muszáj lesz).

Tegyük fel, hogy hiába tölti mindjárt a 2 évet, marad még ez az állapot, pár évig. Akkor vajon mi a megoldás, pláne ha dolgozni is fogok? Ha még egyszer azt mondja valaki, hogy feküdjek le a tyúkokkal amikor őt lefekszik, pofánverem a péklapáttal, nincs kedvem megint elmagyarázni, hogy miért. A fizikai fáradtság kibekkelésén (altatók? sport? meditáció?) túl az ingerültség leküzdése volna a fő challenge. Nem ártana leszokni a panaszkodásról, az már sokat segítene, belátom.

Lényeg a lényeg: adok magunknak egy hónapot. Ha február közepéig már egy ideje A. jár be hozzá éjszaka és az sem hozott semmilyen eredményt, akkor felkeresem szépen az alvásspecialistákat egy konzultációra.

*Hány olyan családról tudtok, ahol az apa kel éjjel a gyerekhez?**
**Nagyon remélem, hogy nálunk ez lesz, max. egy héten belül el kéne kezdeni, hátha átalussza végre az éjszakát.
***Nem minősítgetem, szuper és egyre élvezetesebb, csak hát kicsit hosszúra nyúlt a túlélő üzemmódban eltöltött fázis, ami másoknak pár hét alatt lemegy.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s