Oh well

Hipphopp eltelt a feltöltődős rohangálós, készülődős december, a dőzsölős, programokkal megpakolt és sok emberrel találkozós karácsonyi szezon (erről kéne még írni, addig is, note to self: máskor beiktatni lazulós napokat is a programba, mert ez ismét túl sűrű lett), visszajöttünk a szürke januárba. E. szerint a gyerekeknek kell egy püffernap visszaérkezés után, ehhez sajnos nem tartottam magam (kezdő-e vagyok) és egyből vittük J.-t, két órára rá hívtak is, hogy talán első napra ez elég lesz, szegény nagyon nyafog. Úgyhogy most még egy mini-beszoktatás zajlik, de majdcsak belejön.

Egyébként nagyon meg van pendülve: elkezdett összerakni szavakat, például “kék lámpa” meg “s(z)ia Mama!”, nagyon jól kommunikál, érdeklődő, otthon szuperül viselkedett végig. Kivétel persze, amikor megneszelte, hogy most le van passzolva (asszem 3 kimenős este volt összesen és az éjszakai felsírásokra mindig hazaértem), olyankor durcált aztán 1-1 napot. A család halálosan elkényeztette és babusgatta, kapott rengeteg mindent az angyaltól.

Aztán arról is megbizonyosodtunk, hogy az idő nem állt meg. Nekem pl. húsz éves találkozóm volt (az 1.-8.-as osztályommal, szuper volt látni őket, nagyon izgalmas sztorikat hallottam), szabadidőmben az ősz hajszálakat lesem a fejemen (tegnap kettőt találtam hosszas keresgélés után). Feltűnt, hogy A., ha a kolozsvári hasonmása mellett áll, már nem összetéveszthető vele – 6 évvel fiatalabb a srác, ez mostmár eléggé látszik. A szüleim is ügyesen emlegetik a korukat: anyámat meglepi, hogy már nem úgy bírja a strapát (de azért általában túlvállalja magát, mikor otthon vagyunk, ezt az újrakalibrálást kell még gyakoroljuk), apám pedig már jó rég panaszolja, hogy ő öreg, de most szemlátomást őt is meglepi, hogy kezdte érezni is. A “kor” persze leginkább J.-n érződik, szerencsére. 🙂 Volt szakmázós rész is, lezártuk ügyesen a jót (amiből nekem csak egy év jutott, de “immerhin”, ahogy mondja a német) és beszélgettünk a lehetséges folytatásról, ami irtó izgalmas és hasznos volt.

Most pedig kapkodok, kedden leadási határidő egy álláskához. Az irataim nagyjából rendben vannak, csak a motivációs levél hiányzik. Még magyarul is nehéz összekaparni a gondolataimat, de van már pár, most valahogy össze kéne rendezzem egy épkézláb szövegbe. Újra neki kell szökjek egy hivatalos levelezésnek jogdíjas ügyekben (publikálják a fordításomat, jejj), meg van még pár kisebb elmaradás, illetve meg sem pedztük szilveszterkor, hogy mi legyen a régóta dédelgetett projetk sorsa, amit én már rég halasztgatok, de most valaki nekiugrana. One thing at a time, előbb a jelentkezés, aztán sorra a többi, fontossági sorrendben.

Szuper volt otthon (pofátlanul meggyermekülök mindig a nagy kényeztetésben), de most itt is jó a saját dolgaink között. Csak 1-2 nap suvixolós takarítás hiányzik. Azt azért írjam fel, hogy visszaút után J. este 1o-től hajnal 5.3o-ig aludt egyhuzamban, reggel pedig az ébresztős lámpa fényére keltünk, fantasztikusan pihenten. Mára pedig már J. lekörözte a lámpát, fél 7-kor indult a műsor. Cserébe este végre sikerült fogmososás ELŐTT itatni vele a tejecskét, utána (és éjjel) csak vizet kapott, hurrá.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s