Vonlkás

  • Gyöngyörű ősz van, verőfény, kék ég, huszonfok. Csak kicsit félelmetes, főállásban gyönyörű.
  • A bölcsi második és harmadik napja is szuper volt, aztán pénteken hiába értünk oda lelkesen és elvárásokkal teli, a gondozónő aznap nem tudott menni, úgyhogy minket is hazaküldtek, J. szegény elég csalódott volt. Hazajövés helyett elugrottunk a nyuszidoktorhoz két elmaradt oltásra.
  • Eljutottam rendes ortopédhoz is a lábammal. Nem lehet teljesen kizárni a törést, mert bár a röntgen nem mutatja, ez a típusú törés (“Stressfraktur” avagy “Marschfraktur”) csak utólag szokott megmutatkozni. Felírt egy bokaszorítót és megtapaszozta a lábfejemet, máris kicsit jobban megy a járás. Egyúttal felírt ortopéd talpbetétet is, tegnap voltam mintát adni, két hét múlva meglesz. (Mondjuk nagyon remélem, hogy két hét múlva én már el is felejtettem ezt a sztorit, de hát kitudja, ezt se hittem volna, hogy mindjárt egy hónap elteltével még mindig fáj.)
  • Már jó pár napja 9-kor fekszik a mackó, s mintha kicsit javultak volna az éjszakák. Sajnos tegnap elszóltam magam, úgyhogy az éjszaka megint nagy menet volt. És sajnos épp a tegnap este tartottuk meg az abszolut ritkaságszámba menő mozizó esténket A.-val (megnéztük az Arrival-t, hm) és szaporán ürítgettem a söröspoharakat, hát ez nem jött össze túl jól.
  • Ennek közvetlen folyamánya, hogy reggelre meg voltam halva, úgyhogy galádul aludtam még másfél órát, amíg A. gardírozta kint a gyermeket (pizsomafelsőben és télikabátban, zokniban focizott, mikor kitámolyogtam 😀 ), holnap majd úgy intézem, hogy ő aludjon tovább reggel.
  • Rákészültem lelkileg egy kis tejkaramellás desszertre, már meg is vettem a sürített tejet hozzá. Apropo, még csak másfél kilót híztam vissza a hatból, na de ha így folytatom…
  • Tegnap ismét elmentünk a Hirschgartenbe, ahol J. szarvasokat és őzikéket nézegethetett kedvére, etetni nem merte őket.
  • Mindjárt kezdődik a fesztivál, amiről írnom is kéne meg egyéb szakmai ügyeket is folytatni rajta, ehhez képest csak most kaptam észbe és kértem jegyeket. Elvileg kapok, mert kedvesek, de kiválogatni is egy évszázad, plusz belegondolni, hogy majd hány este hiányzok majd itthonról, hm.
  • J. ma megint vadul szabotálta a déli alvást, végül hordozóban dőlt ki délután háromkor (nagyokat hüppögött, aztán felkínáltam neki egy kis kemény pereckét, azt jól megfogta és végre elaludt, azt hiszem még mindig szorongatja). Megyek, felköltöm, hátha még elkapjuk a parkot napvilág.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s