Üzenem az érdeklődőknek

Miután éjszaka még sunyiban összeraktam a pakkot és kellőképp meghatódtam ruhaválogatás közben (megosztjuk mostantól mással is a mackót, ójaj), J. volt oly kedves és csak párszor riasztott, szóval viszonylag nyugis éjszakánk volt és fél 8-kor már fásliztam a lábam iziben. 8 előtt kávét főztem, ébresztettem, A.-val intézték a toalettjét, én felöltöztettem, A. lapátolt a szájába egy kevés reggelit, meghatott fénykép, aztán rohantunk, hogy odaérjünk 9-re. Az út 25 perc tömegközlekedve, kb. ugyanannyi gyalog, de ha hideg van meg fáj az ember lába, akkor nem ragaszkodik a gyalogláshoz (pláne mert akkor be is alszik a ded).

A nő továbbra is szimpi: van két gyereke, fiatal, nagydarab, mosolygós. J. először csak a képzeletbeli szoknyámon csüngve nézelődött, de aztán felkeltették az érdeklődését a kisautók, szuper hídrendszerek, golyós játékok, szóval egy idő után viszonylag felszabadultan rohangált nínónínózva, csak néha jött oda rámmászni kicsit és lopni az almadarabkákból. Most csak hárman voltunk a teremben, holnap már gyerekek is jönnek be, aztán fokozatosan ő is kimerészkedhet. Optimista vagyok, mert amikor kijöttünk, azonnal ment játszani a többi gyerekkel, fogdosta a kis színes bütyüszöket, méregették egymást, adogatták egymásnak a játékokat. Kicsit megsértődött, amiért hazajöttünk, hazafele kellett egy nagyot játszóterezzünk a parkban. 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s