Klisé klisé hátán – bölcsis vannyogás vol. 524

Teljesen elérzékenyültem attól, hogy összepakoltam egy adag váltóruhát a tegnap. Mostantól a gyermeket megosztjuk másokkal is. A felelősséget is, a kontrollt is. Lemondok arról a privilégiumról, hogy a nap 24 órájában vele legyek.

Az anyai lelkem azt nyígja, hogy szégyen és gyalázat, hogy nem bírtam egyedül zöld ágra vergődni itthon a mackóval 18 éves koráig minimum ovikezdésig, ezért most kilököm a zord és nagybetűs életbe, holott a vak is látja, hogy félős, icipici, puha baba és nem való neki még a közösség.

A józan ész tárgyilagosan vállonveregeti a nyígó anyai lelket és még egyszer türelmesen elmondja neki, hogy szuper lesz J.-nek, szeretni fogják, hamar megszokja és jót fog tenni neki a gyerektársaság, a változatos program és az is, hogy az anyja nem lesz egy frusztrált, lefáradt, otthonkás perszóna (vagy kitudja).

Már csak az alvása kéne beálljon, de több forrásból hallottam, hogy vannak gyerekek, akik 2 éves korukra kezdenek rendesen aludni. Na hát azt a pár hónapot mostmárk kibírjuk valahogy. Mondjuk őszintén remélem, hogy nem az 5 éves korukig szarul alvó gyerekek táborát gazdagítja például…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s