Dobpergés bölcsiileg, további szívások alvásfronton

Megint nevetségesen keveset aludtunk mostanában, mert minden erőnkkel azzal voltunk, hogy jókor aludjon J. és lehetőleg mi is pihenjünk a hétvége alatt – ööö… Hát a J. alvása teljesen összevissza (vasárnap például kihagyta a déli alvást, este 8-kor kidőlt, aztán egész éjjel nyafogott), mi meg cserébe laposkúszásban vonszoljuk magunkat. Vessünk magunkra, megnéztünk 2 Simpsonst is valamelyik nap, ezt a luxust! Kicsit azért elméláztam, hogy az A.-ék kisfia már 7-kor ágyban van. Micsoda életük lehet… (és gondolom éjjel is jobban alszanak, mint mi.)

Na de a lényeg: holnap 9-kor jelenésünk van a bölcsiben és én úgy izgulok, mintha én kezdeném. Vajon kell vinni a teljes pakkot? Ruhák, pelenka, esőcuccok, sapka… Remélem nem, mert nincs meg minden (pl. pót-kispárna). Reggel odatelefonálok, megkérdem, mi a policy. Ma reggel a nyuszidoktornál gyerekorvosnál kezdtünk, ahol a fiatal Jogi Löw adott igazolást, meg receptet D vitaminra és tanácsokat az alvás kapcsán. Szerinte 2-3 éjszakai ébredés volna a normális, a kulcselem a plüssállat, amivel meg kéne vigasztalja magát nélkülem is, illetve meg kéne próbálni nem kivenni, csak megnyugtatni valahogy, hogy megvagyunk. (A joker meg persze az együttalvás, ami nekünk viszont nagyon nem vált be, sóhaj.) Esedékes volna még egy oltás, ezzel mondjuk meglepett, nem is kértem egyből, mert J. már nagyon nyűgös volt, utólag pedig bánom (mert 1 hét múlva lázasodhat be tőle és csak egészségesen kaphatja meg), de mostmár ez van. Még bejelentkezhetek a napokban.

Ma egész nap kint voltunk, reggel az orvostól és DM-ből hazafele J. bealudt hazafele az utolsó 100 méteren, aztán kihagyta a déli alvást (pedig én teljesen kinyúltam, ő meg csak pörgött és olvasgatott kurjongatva az ölömben). Délután, amikor már nagyon rombolt, kimentünk játszóterezni, pedig esős volt és hideg, de hát mire való a nyakig gumicsizmás-esővédős szerkó? Elsántikáltam vele a boltba, játszótérre, lelki szemeim előtt már láttam a mai 8-as fektetést is, erre elaludt, miközben épp letoltam a pár lépcsőfokon a babakocsi tárhelyéhez, döbbenet. Úgyhogy persze 10-kor aludt el, én mosogattam fél órát, most meg itt ülök, mikor holnap korán kelünk, hát ki érti ezt?

Na de a jó hír (a bölcsi mellett): hosszas sakkozás után kitaláltuk, hogy mikor jöjjön az anyám! Lesz kis szabadidő, tehermentesedés, talán kettesben lelépés is, who knows. Ja és a hétvége egyik fénypontja az volt, hogy megint elvittük J.-t a közlekedési múzeumba. Azt az izgatott “húúúú”-zást meg “úúúú”-zást, kurjongatást és rohangálást! A mutatóujja végig akcióban volt (mert heveny mutogatások közepette szaladgált ide-oda), mindent meg kellett tapenyoljon, imádta, tényleg. Jó műsor, fel kell még kutassak pár ilyet, mert hosszú lesz a tél.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s