Mary was here

Kedden jött anyám és kiderült, hogy az, amit egyébként ketten csinálunk (gyereknevelés, háztartás, egyéb kis ügyek) simán osztható három fele is és még mindig kitölti az időnket. Magyarán: sok idő lábat lógatni jelentkezési mappát összeállítani nem volt, de azért kicsit felszusszantunk. És kicsit azért lehetett lazázni, termett magától meleg kaja az asztalra, kitakarítódott ez-az, aludtunk kicsit többet. Szóval szuper volt, arról nem is beszélve, hogy sokkal kevésbé fáj a vállam, mert a napközben cipelést, emelgetést, fenékmosást nem csak én csináltam. Ami még volt:

  • Eljutottunk moziba. A Toni Ermdannt már rég meg akartam nézni, és hát wow… kiütött rendesen, azóta is eszembe jut mindegyre. Micsoda szomorú tekintete van a főszereplőnőnek!
  • A. hazahozott I.-vel két ebayes fehér fotelt: egy klasszikus üldögélős-süppedőset (jó lesz mesét olvasni) és egy fémlábon forgó kagylószerűt, ami elegáns, csak kicsit nagydarab. Egyelőre a hálóban kerülgetjük, de majd kijön a nappaliba, innen a süppedős bemegy a mackóhoz, mesét olvasni szuper lesz.
  • Úgy volt, hogy a maci velünk alszik, amíg itt van anyám. Átvittük a kicsiágyat, nekiduráltuk magunkat, aztán kb. éjfélre kiderült, hogy szar ötlet volt. Nem nagyon hagytuk egymást aludni, ő megébredt és aztán csak nyekergett, gondolom nem élvezte ő sem a megváltozott körülményeket. Úgyhogy a második éjszakától visszapakoltuk anyámhoz és ő lett az éjszakás is. Persze az elmélet (anyám éjjel eteti, én alszok) az elmélet maradt, mert én minden nyekkenésre ébredek és mire anyám megébredt, én már a meleg tejjel toporogtam az ajtóban általában. De azért jól esett a váltás. Az még eldöntetlen, hogy anyósommal hogy csináljuk meg ugyanezt… Jön-e a hálóba a mackó mégis, vagy anyósom kapja a kanapét, hm.
  • A maci megtanult rugózva ugrálni a hintájában, gurgulázó vihogások és röhögések közepette. Mostmár mászik szabályosan. Lett német útlevele (villámgyorsan sikerült ügyintézni, cserébe ott felejtettem az A. iratait, szerdán mehetek értük – ma késő, holnap szabadnap, ahh). Vittük anyámmal játszóházba, hogy szokja a gyerekeket, ehhez képest épp egy kislány volt csak, ő viszont barátkozott J.-vel és legalább lefigyelhettük, hogy mennyire élvezi az új játékokat. (Sürgősen be kell szerezzek neki új játékokat, kockákat, autókat.)
  • Szombaton babazsúrba voltunk hivatalosak E.-ékhez, a kicsi fiú 2 éves lett. Na, gondoltuk, legalább ismételten esélyt kap babák közt lenni J., de ezt is lespórolta: előtte nem aludt, mire odaértünk pár perc után álmos volt és nagyon szundizott a B. ágyikójában, kb. csak akkor kelt fel, mire a többi gyereknek lefekvésideje lett, aztán egyedül uralta a pályát és boldogan elvolt a B. játékaival.
  • A szombat katasztrofális lett. Mi ugye ritkán szoktunk veszekedni, de olyankor elég ügyesen belevetjük magunkat. Utoljára Spanyolországban sikerült, aztán most szombaton, pont anyám ittlevésére időzítve, szuper. A zsúr előtt és után is ment elég ócskán a veszekedés, aztán éjjel már békültünk is (közben A. elment bulizni, én meg itthon kibőgött fejjel aludtam), de azért megvisel az ilyesmi, le kéne szokjunk róla. (Van egy olyan elméletem, hogy normális körülmények között nincs energiánk veszekedni, a piciny súrlódásokat ügyesen felgyűjtjük, aztán szépen nekiállunk. Na de maga a vendégség E.-éknél kellemes volt, boroztunk, vittem quiche-t, a gyerekek aranyoskodtak, kedves emberekkel beszélgettünk.
  • Tegnap választhattam, hogy elmegyek  az össznépi vasárnapi sétára az angolkertbe, vagy maradok itthon és írom a motivációs levelet. Végül mentem. Láttunk gyönyörű színeket, J. példásan viselkedett, szép volt, jó volt. Utána itthon mindenki bekómázott, de valahogy sikerült mégis befejezni a nagy projektet anyámmal: összepakolni a Zs.-ék kinőtt babaruháit, hogy küldjem el csomagban végre. Egyedül ez egy végeláthatalan vállalkozásnak tűnt, de hálistennek megvan, már csak el kell valahogy ügyeskedni a buszhoz.
  • Egy ideje már belógott pár tincs a maci szemébe, tegnap este anyámmal megegyeztünk, hogy icipicit kivágok a bretonjából (ami ugye újszülött kora óta csak nő). Hát nagy izgalmamban többet nyesszintettem a kelleténél. Szegény maci vicces hipszterből egy szempillantás alatt átvedlett vicces, enyhén bilifrizurájú Jim Carrey-imitátorrá. Mindenki azzal vigasztal, hogy majd kinő, innen tudom, hogy nem én túlzom el a reakciót. De tényleg hamar nő 🙂 és még mindig borzolható. De azért megfelelően szarul érzem magam. El kéne vinni babafodrászhoz, aki egy kis vagyonért természetesebbre vágná.
  • Kértem két ajánlást. A volt főnököm egészen jellemző módon leszarta ignorálta a levelemet, úgyhogy most egy volt kollegina adja. Szerencsémre viszont úgy tűnik, ír egyet az egyik nemzetközi partnerszervezet igazgatónője, akivel jó volt a közös munka és a a doku mindenképp jól fog mutatni. Kínlódgatok a motivációs levéllel. Meg a motivációval. Fogalmam sincs, hogy mit csinálnék, ha netán megkapnám a munkát. (Ha behívnak interjúra, is izgalmas megszervezni, hogy el is tudjak menni.) Egyrészt ugrana a januári pihi, másrészt turbóban ki kéne találni, hogy hova tesszük J.-t. Nagyon nem tudom, hogy akarom-e hozni a hirdetésben álló “flexibilis munkaidőt és állóképességet”. Lehet, hogy postán kéne papírokat tologatni egyik stócból a másikba napi 4 órában és kész.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s