Ősz, takony, kalandok

Hagyom inkább az elütéses címet az előző poszton, híven tükrözi az állapotokat (s a klaviatúra állapotát, meg lassan az egész laptopét is). Történt, hogy a gyermek tényleg elkapott valami vagányat, hogy a játszóházban, vagy a buszon-e, azt nem tudjuk, és teljesen mindegy is, lényeg, hogy azóta úszik a trutyiban ő is, meg mi is vénültünk még vagy 10 évet. Kezdte tehát a maci pár taknyos-nyűgös éjszakával (a mélypont az volt, amikor már megijedt attól is, ha közeledtem hozzá – hiába na, nem élvezi annyira az orrszívást), aztán A.-nak kezdett el fájni a torka, háta, mellkasa. Most átvettem én a stafétát, le is mondtam a tornát sajnos, mert nem volna vicces átpasszolni másoknak is ezt a gyönyörűséget.

Szóval ilyen az őszi szezon gyerekkel, oké.  Végülis hasonló volt nélküle is, mindig van, ami miatt vernyákolni, indeed. Azért az elég kellemetlenül érintett, hogy a térdem is belekezdett, pedig az már vagy másfél éve csendben volt (igen helyesen). Dagadtnak tűnt, nem tudtam hajlítani, fájt minden lépés – egyből vissza is teértek a setét gondolatok. Biztos az is közrejátszott, hogy vasárnap kirándultunk és körbejártuk az Eibsee-t és elég hideg volt. Örültünk azért, hogy egyáltalán sikerült eljutni valahova, mert előző éjszaka a város két végében koncerteztek a babák, reggel a nővéremék jó későn indultak, aztán a városi maraton miatt alig sikerült elérjenek elvenni a bérelt autót (amit aztán meg is karcoltak egyből, de hát úgy szép az élet, ha zajlik). Berchtesgaden nyilván nem jött össze, gondoltuk, jó lesz nekünk a tavacskás kirándulás is. Jó is volt, csak kicsit fáztunk, meg keveset láttunk a tájból a felhők miatt (bár néha megmutatta magát a Zugspitze, csak miheztartás végett). Utána futólépésben kerestük az éttermeket, mer a tó melletti épp zárt, végül elvetődtünk egy aranyos kis családi fogadóhoz. A Gepetto-küllemű és türelmű pincér bácsi fantasztikus nyugalommal tolerálta a két visongó és mindent ledobigáló, különleges igényeinket megsokszorozó babákat, gondosan melegítette a babakaját, hozta a törlőkendőket, amikor J. egy korsó sört beleborított az apja ölébe. Szóval egy élmény volt, én is csak az utolsó percekben káromkodtam, mikor sehogy sem sikerült egyszerre öltöztetni és öltözni, a maci pedig ezredszer is ledobta a cumiját a szomszéd asztal alá.

A D.-nek sütött babatorta nagy siker volt köreinkben (értsd: A.-nál és nálam), a nővéremék nem túl nagy meggyőződéssel dicsérték, a gyerek pedig épp csak megnyalta a mangót. De élménynek ez is jó volt, majd a következőt még variálom, hogy ne legyen épp ennyire natúr az alap.

Most meg itthon dekkolunk, talán délután elmerészkedünk a boltig. Tegnap kiléptünk a parkba találkozni az A. kolleganőjével, vittem pár cuccot a babának, hát nem lehullott egy fáin jégeső? Szóval soha nem tudhassa az ember, inkább takarítok, főzök egy curry-t, írom a jelentkezést az állásra. És repjegyet kéne venni a hazaúthoz. Közben meg az lett, hogy a mackó mostmár üldögél, meg szabályosan kúszik is, nem nagyon tudom magára hagyni, úgyhogy full program lett, amíg ébren van. De nagyon ügyes, az éjjel is csak egyszer költött, megyek is, megpuszilgatom iziben.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s