A széle a hosszát

nem éri. Mármint a nap a sok eseménynek. Reggel óta teljes fordulatszámmal pörög itt minden, a két gyerek felváltva eszik, alszik, üvölti, üvölti fel egymást álomból. Mindemellett hihetetlenül aranyosak, amikor interaktálnak egymással, csak sajnos a maci hamar túltelítődik ingerrel (a tesóm és a fia is már-már hiperaktív, hozzánk képest legalábbis, mondjuk úgy, hogy a maci mostanig a Teleenciclopediát nézte fekete-fehérben, most meg Madonna videoklipek mennek neki színesben, jó hangosan) és akkor kicsit meg kell nyugtatni. Ma egyébként is iszonyú sokat aludt, rengeteget alszik meg eszik, nem tudom mire vélni. Amikor ébren van, akkor vidám mackó, megy a gügyögés, vigyorgás, a szokásos műsorszámok, egyre ügyesebben fogdos mindent.

Ma nyári idő volt, A. hozott thai kaját ebédre, aztán a nővéremmel meg a fiával sétáltunk egy hatalmasat a városban. Megszavaztuk, hogy J. itthon marad az apjával, mert végigstresszeltem volna minden boltot, hogy melege van, alszik, nyűgös, mit csinál stb. Aztán szörnyű lelkiimeretfurdalásom támadt, amiért otthon hagytam, miközben a tesómon meg békésen ott szundikált a gyerek (hiába na, ő fitt és bírja a strapát meg a kilókat, bár a végére neki is fájt a térde). Szóval kicsit a nyuszika sapkája jutott eszembe erről az ügyről. Fárasztó ez az állandó önmarcangolósdi. Kínomban felkentem magamra egy kis neonpiros rúzst, azzal pompáztam a nap hátralevő részében.

Amire hazaértünk, kiderült, hogy A. nem tudta elvinni a macit a parkba, mert az induláskor lehányta, összefosta, majd lepisilte magát, aztán mindezt kb. még egyszer. Úgyhogy A. inkább elment szaladni, onnantól felváltva etettünk, fürdettünk, csitítgattunk, én kézen-közön sütöttem egy kis pizzát (mert nem volt más kaja itthon, éljen a maradékhasznosítás). Aztán amire mindenki elszállingózott, valahogy ott maradt egy konyhányi mosatlan, de hát ez ilyen. Nem tudom, lehet hogy le kéne szokjak a főzésről, rajtam kívül tényleg mindegy mindenki másnak, hogy mit eszünk (“Együnk inkább egy kis pirítóst bármivel!”), teljesen az én reszortom az étel kb. a kitalálástól a mosogatásig  (oké, A. hozza haza, és szokott mosogatni is) és nem is értékeli senki, így nem olyan vicces.

Jeles nap avagy This is the beginning…

A mai nap úgy kezdődött, hogy éreztem, hogy végem van, reggel kiadtam a macit A.-nak és aludtam délig. Azt hiszem, kb. kéthetente egy ilyen alkalom és funkcionálok tovább, wie neu.

Aztán kitakarítottuk a házat, az is szinte wie neu, ellentétben a derekammal, az kevésbé. Vén vagyok én már a földön görnyedve tejfoltokat kapirgálni.Viszont sikerült estig mindent kiixelni a nevetségesen hosszú listán. Meg vacsora is volt.

A nap fénypontja pedig egyértelműen az volt, mikor megérkezett a nővérem a 6 hónapossal és összeeresztettük az ifjú kuzinokat. Azt a döbbent/odaadó tekintetet! D. (a nagy baba) két kézzel csapkodott örömében, J. kissé gyanakodva figyelte, azt hiszem, a hangerő és a nagy menet kicsit kibillentette az egyensúlyából. Vicces, mert méretre szinte ugyanakkorák, csak pár centivel nagyobb D. meg talán egy-másfél kilóval. Viszont a maci sokkal kisbabásabb, sokszor csak néz bambán meg figyelőzik ökölbe szorított kezekkel, D. pedig már mindent szerel, húz, intéz, sőt van egy foga, amivel harapni is tud. Vicces lesz elnézni ezeket a fiatalokat, hogy hogy fognak bandázni a következő húsz-harminc évben. 🙂

Alvós

Tekintve, hogy a maci nem nagyon igényli az összebújást, pláne éjszaka, illetve, hogy elég jól alszik (az éjjel is 7 órát, 11-től 6-ig), szerintem közelebbről átszervezzük az alhatását. A mózeskosarat nemes egyszerűséggel kinőtte lassan. Eddig ez volt a nappali rezidenciája, de mostmár egyre gyakrabban tűnik szűknek, meg fejtől lábig szinte teljesen ki is tölti. A Babybay még szolgál egy darabig, de elkezdett abból is “kipörögni”,  meg ha ilyen tempóban nyúlik tovább, akkor közelebbről az is kicsi lesz. Szerintem megvárjuk a nyár közepét-végét az átköltöztetéssel a saját szobába (otthon egyébként is összevissza alszunk majd), de azért elkezdtem már nézni mindenféle kiságyat. A legjobb az lenne, ha már most megvennénk egy olyat, amelynek egyik oldala leszerelhető és akkor maradna még egy kis ideig a hálóban mellettem, de már beszokna abba. Aztán szép lassan visszakerülne a rács, majd átkerülne a kisszobába. Úgy nézem, két méretű babaágy van: a 60×120-asok, amiknek levehető az egyik oldaluk, ezeket viszont kinövik kb. 2 éves korukra. Vagy vannak a 70×140-esek, ezeknek nem leszerelhető az oldaluk, viszont később gyerekággyá szerelhetőek át. Én mindig zavarba jövök, mikor évekre előre kell tervezni, tény viszont, hogy a gyermek 2 év múlva is aludni fog valahol. Persze nem tudjuk, hogy hány költözés lesz addig, meg továbbra is úgy nézzük, hogy az ilyesmit stabil áron tovább is lehet passzolni.

Szóval fejben már elkezdtem berendezni a kisszobát. Mindjárt vége a csecsemő-kornak, hüpp.