Dógok

Nem tudom, van-e szülés utáni másodhullámos depresszió, lehet, hogy ez csak a standard tavaszi, most, hogy két napja tombol a nyár. Vagy csak összegyűlt a strapa és sok volt a visongás az elmúlt napokban, lehet hogy 12 óra alvás és egy alapos masszázs szuperül helyretenne (bezzeg Huffnágel Pisti biztos reggeltől estig a meggyötört testemet masszírozná önként és dalolva). Ma hajnalban mentek el a nővéremék. Végülis nem csináltunk szinte semmit, illetve sétálgattunk, tegnap tartottunk egy kis fotószessönt a parkban (úristen, mennyi ember – nagyrészt török nagycsaládok – grillezett, fantasztikus füst és szemét és zsivaly volt), mert tavaly júniusban készült a duplán terhes kép, gondoltuk csináljuk meg a gyerekes megfelelőjét is. Ezen kívül csak itthoni tötymörgés volt, mindegyre egy-egy evés, a gyerekek felváltva ébredtek-aludtak-ettek, néha egymással is elszórakozgattak óvó tekintetünk allatt. Jól telt, végülis nem feltétlenül értem, miért fáradtam így el, bár a fogadósné üzemmódot nem kell azért alulértékelni. Ennek fényében kicsit megriadtam, amikor A. mondta, hogy újabb barátok jelentkeztek be – kisgyerekkel – május végére. Örülök én mindenkinek, csak nem biztos, hogy bírom az ütemet. Szerencsére átszerveztük, máshol laknak majd, mert épp itt lesz az anyám, ő meg nem a vendég kategória, épp ellenkezőleg. Közben a budapesti úttól is parázok, mert látom, hogy elég érzékenyen van összekábelezve a maci, nem biztos, hogy simán veszi majd a környezetváltozást, szóval hm. Pedig nagyon szeretném, ha élvezné és bírná az utazásokat és hurcolhatnánk mindenfele. Lehet, hogy én görcsölök rá túlságosan az ügyre, ő meg majd szépen átveszi tőlem, haha…

Úgyhogy ma csak nyugodt levezetés volt, pizsomában mászkálás, A. szerelt meg pakolt, én heverésztem és pakolásztam, a maci aludt nagyokat. Délután kiugrottunk megnézni az út túlsó oldalán levő kiskerteket, szagoltunk pár orgonabokrot, megfigyeltük a városi németeket, hogy isszák a sört a pár négyzetméteres gyep közepén (és újfenn megállapítottuk,  hogy ha erőt vennénk magunkon és vezetnénk, akkor jókat kirándulhatnánk, igaz, a vasárnap estéket akkor a dugóban töltenénk). Én meg véletlenül megláttam magam egy kirakatban nem túl hízelgő iposztázában, és megállapítottam, hogy kicsit elszaladt velem a ló zabálásilag, úgyhogy szevasztok szénhidrátok… csak legyen időm és energiám normálisan enni.

A. öles léptekkel ügyködik a ház tuningolásán. Vett egy szuper porszívót például, egy parával kevesebb (izgultam, hogy a gyermek mennyi port beszíp, a régi gép nem volt túl megbízható). Meg vett egy új sütőt és főzőlapot – ágyő, seprűnyéllel betámasztott lerajtó! Ma este pedig elhozott egy ErgoBaby hordozót, aminek direkt hosszú pántjai vannak, vagyis magas embereknek való. Mint látjuk, nem én vagyok a célszemély, de tény, hogy A. a fő hordozó a családban (soha nem bántam még ennyire, hogy összetörtem a lábam és szétcsesztem a derekam, bár lehet, hogy enélkül sem igazán bírnám a 6.5 kilós mackót hurcolászni), attól még talán én is tudom használni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s