A hétvégénk dióhéjban

Péntek este egy aranyos kis kocsmában ültem és kb. 20 percet vártam a másik 4 emberre. Ez nem szemrehányás, kifejezetten jól esett ott üldögélni (három sapkás-szakállas-nagy műgonddal favágónak álcázott egyetemista fickó tövében, akik a pultnál péntek estéztek, elég érdekes jelenség voltak). Aztán A. három kolleginája jó alaposan lefigyelte a hasam, csacsogtunk a világ dolgairól, biztosítottak róla, hogy majd később is el-elvisznek kocsmázni meg bulizni. Szép is lenne, ha megszavaznánk nekem havi legalább egy kimenőt.

Szombaton takarítottam és főztem, este átjött J. és a pasija, társasoztunk, zabáltunk, ennyi. Kicsit túlzásba vittem a szorgoskodást, estére rettenetesen fájt a derekam.  De legalább jó tiszta (volt) a ház, az mindig jó érzés. Megváltunk a karácsonyfától is. Rájöttem, hogy micsoda fantasztikus desszert a panna cotta.

Vasárnap végre elmentünk a Hanne Darboven kiállításra – teljesen őrült ez a nő. Én általában nagy lendülettel rá szoktam görcsölni a konceptművészek elszállt alkotásainak megértésére (pláne akkor, ha semmi esély), ez ma nem állt fenn, inkább azt lestem, mikor melyik teremőrnek szabadul fel a széke egy-két percre, hogy odasunyizzak leülni egy kicsit. A mozi nem jött össze, mert A. barátnőm megint lerobbant és nem akartam A.-t (úgymint férjet) elcipelni. Cs. listája alapján (köszi!) este felturbóztam a kórházi csomagot és megnéztem néhány videót arról, hogy lesz a babakocsi mózes részéből (ami egyben hordozó is) autósülés. Na, már csak az elmaradt munkácskákat kéne befejezni és lassan tényleg semmi nem fogja nyomni a lelkemet!

A következő napokra mindenféle ügyintézés igérkezik (KG, háziorvos, gyerekorvos, nőgyógyász, hivatali kérdezősködés), lássuk mennyit bírok majd. Sajnos a legkényelmesebb és egyben leggyakrabban hordott terhesnadrágom is kezdi szorítani a hasamat, ójaj – kezd gond lenni az öltözködés, de tényleg. A gyerek (akinek egyre biztosabbak vagyunk a nevében, ha szabad ilyet mondani) továbbra is vígan mozog, mocorog, csuklik. Néha egy-egy hasogató, nyilalló érzés átfut a derekamon/medencémen/ágyékom környékén, de semmi rendkívüli. Viszont tényleg jobban alszom, mint eddig, szóval lement. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor teszi majd tiszteletét. 🙂