Hát az nagyszerű, hogy a második trimeszterben mindenkit szétvet az energia és a jólét. Én valahogy más kategóriába esek. Volt 1-2 jobb hét, de amióta kiújult a térdfájás és beköszöntöttek az újfajta derékfájások, nagyjából túlélő üzemmódba váltottam. Tény, hogy nem émelygek és kóválygok, mint az elején és az agyam sem olyan ködös, elmúlt az aluszékonyság, max. gyakrabban vagyok éhes, de hát ez nem panasz. Viszont sokkal hamarabb elfáradok, és – ami a legzavaróbb – nagyon hamar megfájdul a térdem, aztán gyorsan a derekam is. Szóval egy-egy közepes séta vagy normális adag házimunka után is óbégatok a jó kis tiltólistás diclofenacos krém után. Nem tudom, mit csináljak. Holnap esedékes az éves kontroll az ortopédián, de előre látom, hogy egy kis empatikus vállvonogatáson kívül más nem nagyon lesz, mert röntgenezni vagy CT-zni nem tudnak most.
Próbálom terelni a figyelmem az ügyről és minél kevesebbet agyalni rajta. Nem akarok bepánikolni, márpedig ha elkezdek gondolkozni azon, hogy mi lesz itt, ha addig nem lesz jobban a térdem és nem alszok majd és egész nap ugrálok a ded körül, akkor az garantált pánik. Úgyhogy megint előkerültek szépen a meditációs gyakorlatok, meg a mással foglalkozás.
Na jó, akkor most kimászok az önsajnálat bugyrából és inkább fekszem egy kicsit, a hasamra pakolt kezekkel. Már elkaptam sok (=kb. 6-7) kis rugást!
haladjunk 