Na.

Hát persze, hogy elkaptam ezt a jó kis meghülést. Második napja itthon fetrengek, pedig épp kezdett nagyon igzalmas lenni a workshop, ójaj. Helyette most teázok, kamillával párologtatok, bágyadtan fekszek hol itt, hol ott, ma pedig már taknyolok is rendesen. Ma elmentem a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy valszeg vírus, várjuk ki a végét, ha nagyon rosszul vagyok paracetamol és kész.

Szomorúságomban elkezdtem nézni az Orange is the New Black 3. szezonját (június óta tartogattam, azért ez valami, nem?). És kétpercenként néztem a híreket egész nap, teljesen szürreális a pesti menekült-dráma. A nap első felében inkább csak a fb-os agresszivitáson és hülyeségeken dühöngtem (egymást érik az unfollow-ok mostanában), aztán az eseményekkel próbáltam lépést tartani egész addig, amig este a hülés ki nem kapcsolta az agyamat. Most azon hezitálok, hogy vegyek-e be elalvás előtt egy szem paracetamolt, vagy inkább reméljem, hogy reggelre magától alakul a helyzet. Nem vettem be semmilyen gyógyszert amióta terhes vagyok.

Úgy érzem magam, mint egy reumás rozmár. Fáj a térdem (még így is, hogy 2 napja alig mozgok), fáj a derekam, változatosan nyilall az alhasam és jelentkezett egy ööö… elég kellemetlen tünet, amit kb. a terhesség utolsó 2-3 hetére saccoltam, inkább ki sem fejtem. Néha mintha éreznék apró kaparászásokat, kis buborék-pukkanásokat a hasamban, de még mindig nem tudom, hogy ez az-e vagy sem… Holnap töltöm a 18. hetet, az már mindjárt félidő, wáááá!