Fodrászat

Van velünk szemben egy fodrászat, A. oda jár és azóta nem lutri a nyiratkozás, úgyhogy egyszercsak én is felbátorodtam és elmentem hozzájuk (de erről már írtam, azt hiszem), ma ismét ott voltam. Két török nő működteti a helyet: a tulaj, aki ügyesen nyírta A.-t és én is meg voltam elégedve vele, meg egy másik, akit ma először láttam. A tulajdonosnőtől kérdeztem még a múltkor, hogy tud-e kozmetikát a közelben – ajánlott is egyet (ami nem működik egyébként és azóta sem találtam mást, ezt valahogy elbénáztam), de mondta, hogy a kolleganője is szokott szemöldököt szedni, “cérnával is”. Nekem még sosem szedték a szemöldököm cérnával és kicsit idegenkedek az ügytől, mert nem szeretem ha a szemem előtt nyulkálnak (ezt egyébként a Buñuel-es filmklub számlájára írom, örök trauma a holdas jelenet, ííí). A. aztán azt is kifejtette, hogy ennek a másik nőnek rajzolt/tetovált, hogy kevéssé PC legyek, kurvás szemöldökei vannak, és nem biztos, hogy rá szeretném bízni magam. Ma a saját szemeimmel láttam, hogy mire gondolt és inkább hallgattam is az ügyről a már-már baglyos jelleget öltő szemöldökeim alatt, miközben nyírtak.

A  két nő egymással félig németül, félig törökül beszélt. Amikor valami izgalmas téma került sorra, akkor gondosan törökre váltottak. Nagyon szórakoztató volt különféle tükrökben figyelni a kettejük közt zajló nonverbális kommunikációt, a sokatmondó tekinteteket, jól irányzott miniatűr mozdulatokat, mint egy rajzfilm, tényleg. Kb. egykorúak lehetnek, de úgy látom, a tulajdonosnő az anyafigura, úgy láttam épp a másik nő problémáját próbálták megoldani nagyon intenzíven. Két nyisszantás között a tulajdonosnő kivételesen németül ennyit mondott: “Én az ilyesmit mindig megérzem…”, a másik nő meg tovább ült a szemközti kanapén, a szemeit meresztgetve, drámai pillanatok voltak ezek, kérem. 

Más: a tegnapi vagánykodás után ma persze be-bejelzett a térdem, úgyhogy ma kíméltem. Főleg az inak fájdogálnak, de párszor éreztem az oldalszalagot is – nem tudom, ettől mért pánikolok be annyira, a gyógytornásznő szerint teljesen normális, hogy érzékeny. Szerencsére A. néha felhívja a figyelmem arra, hogy még csak 5 napja járok ortézis nélkül, második nap rengeteget jártam, és tegnap végigálltam-táncoltam egy koncertet, szóval van javulás, sőt, csak javulás van, nyugodjak le, türelem. Közben nekiálltunk csomagolni, fél órán keresztül intéztem az onlájn check in-t meg a buszjegyfoglalást és valamiért estére előkerültek a szakmázós emberek is és mindenki akart valamit, szóval elkezdődött az utazós stressz, éljen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s