Valahogy így

Kész, átállítottuk az ortézist SEHÁNY fokra, tehát hajlik mostmár teljesen és nem rögzítem le egyenes pozícióban járás közben sem. Kicsit járkáltam a házban tegnap nélüle is, nagyon izgalmas és bizonytalan érzés – ha felteszem, akkor az ortézis ad egy kis tartást, bátrabban lépek rá, úgyhogy a nagyobb túrákra még marad néhány napig. Ha nem figyelek oda, akkor persze azonnal nekiállok megint merev lábbal jönni-menni, egyelőre minden lépésnél tudatosan kell hajlítsam a térdem. A kattogás megvan még, de mintha kicsit enyhült volna a feszülés, éljen.

Az első ortézis nélkül eltöltött éjszakát pedig ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a szökött, csíkos ruhás rab több napi menekülés után véletlenül egy jószívű kovács tanyáján húzza meg magát, a kovács pedig nemhogy nem hívja a rendőrt (pedig ezzel lehet, hogy pluszpontot szerezne a nála és végre nem csesztetné többet a kovács iszákos és hetente kocsmai verekedésekbe keveredő öccsét, Johnny-t), hanem hajlandó jófejségből megszabadítani a rabot a béklyótól. Ráadásul a kovács szemrevaló felesége hoz a szegény szerencsétlennek egy kis friss kalácsot és egy bögre kakaót! Igen, körülbelül ilyen érzés volt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s