Sajnálattal közöljük

Megjött az első rendes, becsületes visszautasítás – őszintén szólva meglepett volna, ha felvettek volna (praktikum egy világhírű intézménynél, gondolom rengetegen jelentkeztek), de legalább vették a fáradságot és válaszoltak. Dicséretükre legyen szólva, azt is odaírták a levél végére, hogy ne hagyjam magam elbátortalanítani. Charming! Továbbra sincsenek illúzióim, de ha látok nagyjából megfelelő állásajánlatokat, azért küldözgetem a CV-m, mert legalább esélyt mégiscsak adjak magamnak ugyebár.

Tegnap aztán addig szurkoltunk a világbajnokoknak, amíg a fejem is belefájdult, éjjel 1 körül pedig rájöttem, hogy reggel 8-ra kell mennem tornászni. Úgyhogy 5 órát aludtam és kicsit szédülök, de tudom, hogy amint az ágy közelébe kerülök, a) a százéves házmesterünk azonnal rájön, hogy reggel egy kis területen elfelejtette lenyírni a füvet és visszapattan a fűnyíró-kisautóra*, b) felhangzik az ütvefúró zaja a villamossíneknél, c) a szomszéd folytatja a lakásfelújítást (egy órája szünetel) vagy d) hazaérnek a felső szomszéd fiai és gyorsan reprodukálják a döntő legnagyobb helyzeteit.

A lábam viszont pár napja mintha jobban lenne – van egy kis ropogás nyújtáskor és még mindig gémberedik és feszülget, de már messze nem olyan vészes, mint volt.

* Ábra:
konnerth

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s